ahogy mi nem értjük az ő elmúlt ötszáz évüket, úgy ők nem értik a mienk. míg én szeretném megérteni az övét, fordítva ez nem teljesül. ketten könnyebben lépnénk egy közös nevezőre, mint hogy egyik kettőt lépjen.

szarnak a világra, mert legfelül vannak, ahogy a Platform-ban, a munka bizony móka, az effektív munkavégzést pedig kiszervezzük valakinek, aki megcsinálja, hedonista késő Rómaként halomra rakott húsostálakkal parádézzunk, majd küldünk egy enyje-benyjét a ruszkiknak. messze is vannak, meg be is vannak feszülve valamire, de már senki nem emlékszik, mire, meg mi itt igazából jól megvagyunk, köszönjük. kreatívkodunk, dizájnvilágot építünk évente új modellel, hogy cseréld a régit, funkcionalitásra és financialitásra felfűzve, hogy a pénz mindig mozgásban legyen, hogy a gazdagabb kapzsiságát megélhesse, hogy akard az új életkiegészítőt, mert anélkül szar se vagy.