Kategória: szövegelés
-
adaptálódás
Szeretem azt hinni, vagyis abban az általános belső képzet- és érzésvilág keltette illúzióban mozogni, hogy adaptálódom a változásokhoz. Ez bizonyosan volt másképp, emlékszem, amikor szembeszegültem a rajtam kívül álló és rám hatással lévő eseményfolyam keltette érzetekkel, érzésekkel: próbáltam maradni a megszokottság kiszámítható, ismert kényelmében. S miközben felülök a friss hullámra a hullámmal, szemlélem a befogadás…
-
_ – ti-tü-tü – _
nyáron nyitott ablakkal aludtam. minden hajnalban, valamikor öt körül ugyanazt a riasztó hangot hallottam: TÍ-Tü-tü. Nem egy valódi riasztás, vészhelyzetjelzés, csak egy szolid kis felkiáltás, talán egy működési módváltozásból fakadóan. amikor többedjére hallottam – és szétszálaztam fejemben a félálomban futó mozitól – azon kezdtem töprengeni: vajon hogyan deríthetem ki a forrást? abszurd és roppant kényelmetlen…
-
torlódó gondolatok
Ébredéstől kezdődően terhesnek éreztem a funkcionáló hétköznapi létezést. Az „egyszer ez is véget ér” kevésnek hatott a reggeli kávé mellé, a nap folyamán bármilyen fortélyosan próbáltam kicselezni magam, mindig radzsasz volt erősebb. Ha reggel forrásközeli a szürke szamár hőmérséklete, egyszer felforr a nap folyamán. Miután lehoztam a Napot az égről aznap, este hidegzuhanyt jelöltem ki…
-
pláza páva
Feszes fenekek, egekbe emelt mellek, duzzadó kar- és hasizmok, cserfes kacajok, brosként hordott párok, korzózás márványlapokon, kellemes klímában, mesterséges napfényben és elvesztett időérzékelésben, emeleteken keresztül birkaterelés, vágyak elő-, míg szükségletek háttérbe tolása, átszellemült embertömegek menetelése (ismerős?), hetente cserélt növények, mímelt vízesés, mesterséges illatok és afrodiziákumok eregetése, tudattalan láncra vert rángatása, könnyen emészthető gyorsételek és -zenék.…
-
* játéktér *
akkor is játszom, ha éppen temérdek szabályt és kötelmet hordozó cselekvést végzek. erről hajlamos vagyok megfeledkezni, ha a teendők, vállalások, kötelességek terhe túlsúlyba kerül a folyamat közben. ha viszont a szándék tisztán ‘a játék’ maga marad mindvégig; benne lenni a folyamatban, történésben, létezésben önmagáért, és csak szemlélni a változásokat, azokhoz alkalmazkodni (alakítani, formálni), akkor a…
-
random arc 32
egy megállóba érkezve nyílik az első ajtó, és ezzel mágikus egyidejűségben az egyetlen felszállni kívánó fiatal srác papírzacskója hosszában széthasad, és a bevásárlásának minden terméke szana-szét gurul két négyzetméteren. felfogva a helyzetet int a sofőrnek, hogy ez a busz elmehet, ő most itt szedegeti a cókmókját. a sofőr biccentett, hogy szedje csak, megvárja. felmérve a…
-
random arc 31
ülök a napsütötte utcán egy külföldi városban és söröm kortyolom. mellém lép egy mozgásából ítélve delíriumos, hajléktalan tag, és a helyi – számomra abszolút dekódolhatatlan – nyelven belekezd egy monológba. néhány mondatot követően jelzem, hogy váltson általam értett nyelvre. váltást követően egy-két nyelvbotlással felvázolta, hogy ad nekem pénzt, és a szomszédos hamburgeresnél vegyek neki egy…
-
Dógen zen
Dógen ezt is tanította: Egy régi bölcs azt mondta, hogy ne beszélj a másik ember viselkedéséről, ha nem vagy azonos vele. Ez azt jelenti, hogy a másik ember erényeinek megismerése és megértése nélkül – még ha látjuk is a hibáit – nem szabad őt kritizálni, és azt kell gondolnunk róla, hogy jó ember, aki rosszat…
-
je suis
több embertársamtól hallottam elbeszélni, hogyan és mikor mi fog történni az életében. ezek alatt nem elhanyagolható hétköznapiságokra vezessen gondolatfolyamod, hanem mérföldkövekre: gyerekszülés, házasság, karrier, meg további egyetemlegesen fontosnak vélt életesemények. ilyenkor tátott szájjal hallgatom, hogy…milyen jó a fantáziája? vagy megérzései? az most lényegtelen is, hogy ezek közül mi valósult meg és mi nem, vagy nem…
-
A zen útja
“A nyugodt, magányos pillanat hangulatát úgy nevezik: szabi. Ha a művész lehangolt, szomorú, és az üresség különös érzésében egyszer csak megpillant valami egészen hétköznapi, szerény dolgot a maga hihetetlen » ilyenségében «, ennek a hangulatnak a neve: vabi. Ha a pillanat intenzív, nosztalgikus szomorúságot kelt, amely az őszhöz és a világ mulandóságához kötődik: ez az…
