Kategória: szövegelés
-
Ikarosz bukása (részletek)
EMBER ÉS TRANSZPARENCIA […] Persze az emberek maguk is szeretnének kitörni tárgyiságuk zárt burkából. Énekelnek, táncolnak, verseket írnak, megpróbálják „ki”-fejezni magukat. Hogy „látva lássák” őket. Keresik a társat, aki előtt megnyílhatnak, akinek „kiönthetik szívüket”, vagyis igazi, belső valójukat, lényüket, akivel nem, tárgyként, hanem emberként beszélhetnek, ahol a szó, a tekintet „lélektől lélekig” hat. 19 19 …
-
arccserék
törekszem őrszemet tartani saját változásaimon, melyek a szándékos, verbalizált vagy elgondolt, tehát valamilyen formában valóságba toluló jelenségeken túl léteznek (és arra hatásuk van): eddig ment, most nem. eddig nem ment, most igen. és ezért akaratlagosan, szándékoltan, tevőlegesen nem mozdultam. csak változott. múlt hetekben többször történt, hol napokig, hol percekre – időbeli behatárolás nehézségei – hogy…
-
sziszifusz köve
Sokszor hosszan csak görgettem a feed-em, remélve, hogy majd jön valami érdekes, valami lenyűgöző, valami elragadó, legalábbis ami a figyelmem illeti néhány perc erejéig, de ilyen hosszú távlatokat évek óta nem kínál, legfeljebb másodperceket kér és azt viszont hosszan, újra és újra, kettő-három tikk-takk. Kovács Istvánt érdekli egy esemény, Horváth Rozi ott lesz egy eseményen,…
-
rave revü repül
ülök a repülőgépen felszállás előtt. meggyőződésem, hogy valami kellemes koktélt tolnak a légkondicionálón keresztül, hogy mindenki lenyugodjon és az ülepén maradjon. megpihentem csukott szemmel alvás határa előtt, ahol nincs semmi, és aztán ide minden be tud szüremleni, ami nem materiális. fehér lapon, mintegy szöveggyűjteményben szedett négysoros versek jelentek meg. József Attila neve volt aláírva, erre…
-
modern lét harcai
pár hete kézhez vettem egy levelet, melyben egy pénzintézet tíz évre visszamenőleges tartozást követel tőlem. tárgy: ‘korai lakossági behajtás’, aztán még hosszasan taglalják a semmit és viszonylag kedvesek (egy elgépelés akadt három oldalon), noha a releváns dologról (mi a vélt tartozás indoklása, háttére, alapja, a rászámolt késedelmi kamat számítási alapja) nem esett szó. ezeket ilyenkor…
-
polgárnak lenni annyi, mint…
…tudatállapot, ami kiterjed az élet minden területére, a személyiség mélyrétegéből fakadó attitűd. …nagyvonalúnak, megértőnek, elfogadónak, befogadónak lenni azzal, akit gyűlölök, aki semleges, és akit szeretek. …egyként, egyénként megállni kétlábon, és keresni a közösséget, hogy valami többet, többen létrehozhassunk. …képesnek lenni lemondani dolgokról, vitákról, helyzetekről, alább adni az egyéni jelentőséget a közért, vagy csak másért. …jelen…
-
szálkás szem
félreértenek. oly’ gyakorisággal, hogy e gerendaméretű jelenség némileg bizergálja a szemgolyómat. pár napja egy barátom azt osztotta meg, hogy azzal a jelzővel illette egy közös barátunk, hogy fura. kaptam-e már meg ezt? legyintettem, számtalanszor, valójában mindannyian furák vagyunk, egyénileg eltérő formában, eseményekben, kapcsolatokban megnyilvánulva, sokszor ismétlődően. a világképemen kívül áll a másik viselkedése, és igazából…
-
tavaszi szellő
felszabadultságot érzek, amerre lépek. egy kicsit oldottabbak az emberek, közvetlenebbek, előzékenyebbek, kedvesebbek (vagy kevésbé bunkók, nézőpont és koordinátarendszer kérdése) talán, végre, észreveszik, hogy ott a másik. talán valamelyest halkabb és kevesebb a kurvaanyád kifejezés hangjában kulmináló nagykörúti segélykiáltás és elnyomott frusztrációmennyiség, az egyébként is ritmikusan dübörgő neurotikus delíriumhullámban, melyet a korszellem hordoz átfogóan. ezúttal csináljuk…
-
maratHON
porhüvelybe töltetésünk első másodpercétől kétféle milyenséggel szembesülünk: véges és végtelen. utóbbi a test és ego lebomlásának melléktermékeként lett ‘végtelen’, mindennek, aminek kezdete van, véget is ér. triviálisan véges egy cigaretta égése, egy vizelés, egy nap. végtelen – inkább beláthatatlan – fenntartani, megőrízni, ápolni, működtetni-üzemeltetni: körülvevő materiális és szellemi javakat, létesítményeket, kapcsolatokat. események, dolgok belátható vége,…
-
száznyolcvankettő
~höz közeledve ismerem magam. mit tudok, mit nem tudok. mit próbálok meg, mit nem. hogyan fognék neki, mivel. t’án kivel. felmerülnek a perspektívikus időtávlatok: vaj’ vannak-e formálhatatlan tulajdonságaim? közelkörnyezetemben epekedek ilyen beszélgetésért, és mégoly’ ritkán esik erre hangsúly. (s mikor mégis, harapófogóval húzom ki a másikból.) ismerem a hibáimat. milyen ismétlődő helyzetekben érdemes változtatnom, másképp…
Aroff 