Címke: emberek
-
* játéktér *
akkor is játszom, ha éppen temérdek szabályt és kötelmet hordozó cselekvést végzek. erről hajlamos vagyok megfeledkezni, ha a teendők, vállalások, kötelességek terhe túlsúlyba kerül a folyamat közben. ha viszont a szándék tisztán ‘a játék’ maga marad mindvégig; benne lenni a folyamatban, történésben, létezésben önmagáért, és csak szemlélni a változásokat, azokhoz alkalmazkodni (alakítani, formálni), akkor a…
-
random arc 32
egy megállóba érkezve nyílik az első ajtó, és ezzel mágikus egyidejűségben az egyetlen felszállni kívánó fiatal srác papírzacskója hosszában széthasad, és a bevásárlásának minden terméke szana-szét gurul két négyzetméteren. felfogva a helyzetet int a sofőrnek, hogy ez a busz elmehet, ő most itt szedegeti a cókmókját. a sofőr biccentett, hogy szedje csak, megvárja. felmérve a…
-
random arc 31
ülök a napsütötte utcán egy külföldi városban és söröm kortyolom. mellém lép egy mozgásából ítélve delíriumos, hajléktalan tag, és a helyi – számomra abszolút dekódolhatatlan – nyelven belekezd egy monológba. néhány mondatot követően jelzem, hogy váltson általam értett nyelvre. váltást követően egy-két nyelvbotlással felvázolta, hogy ad nekem pénzt, és a szomszédos hamburgeresnél vegyek neki egy…
-
falak & mások
ülök és nézem a falakat. az ártablókat a falakon, amelyek egymáshoz képest aszimmetrikus távolságra vannak felrakva. vagy a megkopott lakkozású pultfelületre pacsmagolt festékfoltokat, ahol az is lekopott. vagy a függönyöket, amik tizenötcentivel hosszabbak, így folyamatos portörlőként is funkcionálnak. vagy a lerakódott gipszkartonporban bővelkedő fogast és akasztóit. vagy a helyenként erősen málló, hiányos, ütött-kopott festését a…
-
van egy ötletem!
szeretnénk valamit, sőt, lehetőleg mindent! pénzünk kevés van, azt felelőtlenül szórjuk, amitől kétségbeesünk, és még kevesebbet költünk, szóval olcsón kellene megoldani, lehetőleg ingyen. és legyen jó minőség! ötletemberek vezette hely halálra ítélt: elszakadva teljesen a gyakorlati valóság síkjától szállnak lámpagyúlásról-lámpagyúlásra, pont, ahogy a legyek. utánam a vízözön! vagyis nincsenek alapozott pillérek, tervek, csak néha összetettebb…
-
késtél tán?
-tudod, én azt gondolom, nem róhatom fel neki, hogy ezúttal ő késett a találkozónkról két percet, mert az elmúlt tíz alkalommal én késtem félórákat, és ezt az utolsó pillanatban kommunikáltam. -szerintem meg említheted. nem rónám fel, azt indokolatlannak tartom két perc esetén, viszont ha magadhoz viszonyítasz – ami érthető – akkor valójában elszakadunk az ideától,…
-
szívességek hálójában
ha egy országnak nincs identitása, személyenként úgy jelenik meg, hogy nem húzzák meg határaikat. kölcsönadod a láncfűrészt? múltkor odaadtam a sövényvágót. eszkalálódhat értékesebb, jelentősebb tárgyak, szolgálatok, segítségek irányába, és akkor már valójában késő: az elsőnél kell precedenst teremteni, és nem-et mondani. a számító elme e tekintetben félrevezet, úgyis kreál valamilyen magyarázatot, lehetséges jövőbeli eseményt, lehetőséget,…
-
sensing generation
most az érzések feltörnek évtizedes, talán évszázados elnyomatásukból, rajtunk, embereken keresztül. tisztában vagyok vele, hogy régebben is felszínre törtek, de valamiko a huszadik század közepén magokkal együtt felszántottuk az érzések táptalaját. szüleim nem érezhettek, persze éreztek, és mindegyikre előforduló esetre ráült egy pót- vagy kényszercselekvés (személyisége válogatja, mennyi és milyen), esetleg beégett mondatot hány fel…
-
random arc 30
tikkadt nyárdélutánon háromsávos út egyik oldalán sétálok, mögöttem pár méterrel egy férfi, előttem húszméterrel egy töpörödött nő túrja a kukát. elindulok a másik oldalra, a férfi is és előre kiabál: én átmegyek a túloldalra! mire a nő, rekedt, károgó, rikoltozó hangon: mi a fasznak mész, semmi értelme, maradjá’ itt! kiabálva a férfi: baszódjál meg, megnézem…
-
szerepek
két lehetőség van: statiszta vagy főszereplő. ezek közt a váltás akár pillanatról-pillanatra folyamatosan, és hosszabb időléptékben is történhet. life improvises. sokszor fordult elő, hogy számomra nem, vagy nagyon nehezen értelmezhető (esetenként saját narratívába helyezhető) élethelyzeteket éltem meg egy vagy több emberrel. legyen szó akár számomra jó, szép, kellemes, előnyösről vagy ellenkezőjéről, egyszerűen az az érzésem…
