Címke: velem
-
tranziens gondolatok
Úgy vélem, az egyre lassuló és csökkenő minőségű sejtreprodukció közben újra és újra mindenkiben felsejlő, és megragadó tudat a legveszélyesebb. Az, ami a változást, a belső megváltozáshoz képtelen, vagy nem akar adaptálódni: ellenáll az őt is befoglaló rendszer alapvető működésének. Enyves múltba ragad régen minden jobb volt, ha egyvalamiben teljes egyenlőség van kilenc miliárd ember…
-
változó fejlődés
szeretem azzal nyugovóra hajtani fejem, hogy ma tanultam valamit, hogy egyetlen nyúlszőrszállal meghaladtam előző napi énem. hogy mit jelent a meghaladás? a szubjektív felfogásomban az objektumomról alkotott kép formálása. talán akivel úgy vélem, csúnyán beszéltem előző nap, ma másképpen alakult…vagy alakítottam? talán, hogy a milliószoros összetételű belső visszacsatolási láncra nem biggyesztettem még egy ellenőrző, felülvizsgáló…
-
tükröm-tükröm
mit hozol ki belőlem? mit hozok ki belőled? a találkozások indukálta egymásra hatások mindig törpengésbe ejtenek. a felek történetté formált tapasztalásai eltérhetnek a fenti két kérdést illetően. aztán felteszem azokat a kérdéseket, hogy bennem milyen motiváció váltotta ki azt a viselkedést, amit? önmagam maradtam-e a helyzet(ek)ben, vagy befolyásoltak? ha befolyásoltak, annak kimenetele kinek az érdekét…
-
legalizált kéregetés
első alkalommal lépek be egy vendéglátóhelyre. a pulthoz állok, és keresem a másik oldalon álló, vagy járkálók egyikének tekintetét. ~ nyomkodja a telefonját, és unott arccal, hanyagul támasztja a falat. valószínűleg észlelt, és próbálja kiverni a fejéből, inkább marad belemélyedve a feed görgetésébe. ~ behajolok a pultba, és nem látok senkit a környéken. fülelek, csend.…
-
késtél tán?
-tudod, én azt gondolom, nem róhatom fel neki, hogy ezúttal ő késett a találkozónkról két percet, mert az elmúlt tíz alkalommal én késtem félórákat, és ezt az utolsó pillanatban kommunikáltam. -szerintem meg említheted. nem rónám fel, azt indokolatlannak tartom két perc esetén, viszont ha magadhoz viszonyítasz – ami érthető – akkor valójában elszakadunk az ideától,…
-
szívességek hálójában
ha egy országnak nincs identitása, személyenként úgy jelenik meg, hogy nem húzzák meg határaikat. kölcsönadod a láncfűrészt? múltkor odaadtam a sövényvágót. eszkalálódhat értékesebb, jelentősebb tárgyak, szolgálatok, segítségek irányába, és akkor már valójában késő: az elsőnél kell precedenst teremteni, és nem-et mondani. a számító elme e tekintetben félrevezet, úgyis kreál valamilyen magyarázatot, lehetséges jövőbeli eseményt, lehetőséget,…
-
jó? rossz?
úsztam évtized hosszban harminchármasban és ötvenesben, hason és háton egyaránt. egy dekád alatt rengetegszer a hátam közepére kívántam az iskola után, hol esténként, esetenként futással kiegészítve, rövidebb ideig triatlonként elütni a szabadidőmet – amikor mások mondjuk az ellenkező nemmel ismerkednek. ehhez valahogy társult a megvetés és undor egyvelege, régebb az úszómedencék óriási víztömegét kevésbé temperálták,…
-
regresszió & inflexió
Valahogyan mennyien éreztem magam 2022. tavaszán: könnyednek, légiesnek, függetlennek, szabadnak. Aztán a nyár végére átváltott egy kevésbé felemelő és megtartó állapotba. Azóta sokszor regresszáltam – azaz próbáltam – oda, hogy mégis, mi tette olyanná azt akkor és ott. Legutóbb néhány hónapja, lévén negyedik éves forduló. Ha valami nem működik változtatások tömkelegét követően, regresszálok egy pontba,…
-
hooosssszzúúúú
kifolyik belőlem terjengősebb – értsd: pár oldalas – írás, amelyek ugye kevésbé kompatibilisek ezzel a felülettel. memo: lehet, hogy itt az ideje ezt az oldalt újragondolni, átszabni. ezek kapcsán úgy érzem magam, mint ahogy hatolok bele az egyre mélyülő láposba: mozgásm nehezedik, lassulok, alig-alig akad valami tartalmas. ha napokig elhúzom az összerakást, egyre halványul, egyre…
-
szinkron? 2
sorban álltam egy italért, előttem öten voltak, ez tény-megállapításként átfutott. hatodikként odaállva teljesen kiürültem, noha előtte az asztalnál kacagás, csillapítatlan csicsergés, és egymás ugratása zajlott. stand-by. egypercet követően jobbomon, velem egyvonalban megállt félméteren belül, a szemem legsarkában épp’ felismerni véltem. arcom se rezzent, csak bámultam tovább a kiszolgáló konténerben egyetlen távoli fix pontot, egy töményital…
Aroff 