a közúti balesetek statisztikái alapján az idei első negyedévben több vasúti kereszteződésben történt halálos kimenetelű súlyos baleset, mint amennyi a megelőző években, évenként. ennek a 44 esetnek a döntő többségében az utólagos balesetelemzés (helyszínvizsgálat, térfigyelőkamerák képeinek visszanézése, esetleges tanúk kihallgatása, igazságügyi műszaki szakértő bevonása a járművek esemény előtti állapotának rekonstrukciója, és így tovább) azt állapította meg, hogy minden műszaki-biztonsági berendezés megfelelően funkcionált.

a geometriai valószínűsége, hogy egy autó találkozzon egy vonatszerelvénnyel az átkelőben infinitezimálisan csekély. ez a valószínűség persze létezik, sőt, valamelyest növelhető, ha mondjuk hét vágány fekszik egymás tőszomszédságában, keresztül rajtuk út. vagy, ha nem merőleges keresztezésről beszélünk, hanem valamilyen tompa vagy hegyesszögben találkozik a két közlekedési forma. utóbbi esetben a betekintése a pályának is becsületes nyaktekerést igényel. több esetet végigszemlélve képeken és videón, ez sem volt gond, jobbára jól belátható, fénysorompóval védett átjárók voltak. sorompó viszont elvétve akadt. öngyilkossági szándékot mindössze egy-két esetben tudtak magas vélekedéssel az akta utolsó ívére vetni, mint okot.

érdemes ismerni a magyar vasút és közút által alkalmazott metódust, hogy a fénysorompók mikor adnak pirosat – tilosat. a közeli HÉV vonalon több megálló egy közúti kereszteződés két partján terül el. amint a szerelvény begördül az utolsó métereken a megállás helyét jelző tábláig, a közúti fényjelző-készülék váltakozó pirosra vált. tehát, mielőtt keresztezném az utat, meg kell várnom a teljes utascserét egy elővárosi vonaton, majd hogy szépen gangolva kigyorsítson, és elhagyja a megállót, illetve a kereszteződést.

a fővárosban van olyan szintbeli útjáró vasúton, ahol táblát is kitettek már: a sorompó 10 percen túl is zárva tartható. egy környékbeli lelkes összeszedte, hoyg van olyan napszak, amikor 70 percig nem nyílnak fel a sorompók, mert a keresztezett 3+2 vágányon folyamatosan átfedésben jönnek-mennek a vonatok. ebben az esetben sem hanyagolható el, hogy az érzékelő, mely állapotváltoztatásának hatására a fénysorompó is állapotot vált, három-öt percnyi távolságra van a pályán alkalmazható sebességeket betartva. tehát nem feltétlenül a sűrű vonatkövetés, mint akár a túlbiztosítás okozza a hosszasan tiltja az átkelést.

utolsó gondolatok

türelmetlen vagyok. szeretnék mihamarabb tovább haladni, de gátolnak benne. a nyíl egyenes pályán ellátok két kilométerre, süt a Nap, tökéletes látási viszonyok közt; de vonatot nem látok. miért ne mehetnék át?

* * *

mindennap ekkor jövök itt, sosem jön ilyenkor vonat. najó, talán egy évben egyszer, valami mozdony vagy pályafenntartó itt húz el. na és, nem ma lesz. megnézem, mit reagáltak a posztomra vagy van-e valami új a feedben.

* * *

fenébe, megint bejött egy darázs! hol egy zsepi? ablakok le, kifelé hesengetni, menj már, kívül tágasabb, lécci!

* * *

jött reggel megint ez a savanyú fasz a pofájával együtt, kell menni melózni, és húzza a száját csak. hogy neki így nem jó, az nem jó, miért addig, korábban nem lehetne-e. mintha nekem nem lenne problémám, csinál nekem! a fejem is belefájdult már. elönt a méreg, alig tudok gondolkodni.

* * *

felsírt a gyerek hátul, de nem tudok félreállni, főút és vasúti kereszteződés jön. mindegy, gyorsan odafordulok és megnézem, mi van vele.

* * *

hmm, igaz, piros, dehát csak gyorsabban átérek, mint a vonat ideérjen!

+ ∞