kiadós esővel terhelt koraőszi vasárnap este, az úttest középvonalával párhuzamosan a bal nyomvályúban félig vízben próbál előre haladni. pár perc múlva itt a busz, az utolsó életpercei. megfogtam, de annyira kis keresztmetszete és sikamlós gyűrűi voltak, hogy kicsúszott háromszor is az ujjaim közül. érthető okokból pánikolt is a próbálkozások alkalmával.

megtámadtak!

bedobom az erdőbe, ahol jobb helye lesz.

* * *