benne vagyok a mókuskerékben. hallottam, láttam olyant, aki kiugrott az őrült forgásból. árgus szeme figyelik minden léptem, energia- és erőforrás vagyok, termelem & fogyasztom a javakat; így működik ez a nagy színház, amit felépítettek olyanok, akik szerint ez jó. számok bűvöletében élek, egyszer csökken, máskor nő; egyszer ez jó, máskor az.

a pirosat kapom be. hirtelen minden más aspektust nyer, áttranszformálódik, teljes prioritási rendszer bukik el, mellbevág az élmény; fáj is, nem is tetszik elsőre. hasonló emberek vannak körülöttem, és ők hisznek ebben, hogy jó. jobb.

el akarjuk pusztítani a hamisat, mert emberek vakon, némán, süketen élnek; abban a tudatban, hogy ez rendjén van – Vakok Országa. harcolok az egyre sokasodó ellenséggel, aki mint a rendszer a recesszióban, úgy zuhan a felhőkarcolók között a szakadó esőben betonra, minden klónjával együtt. feltápászkodik, újra és újra, a sokadik pofon után is. elpusztíthatatlan, megdönthetetlen.