van az a szint, mely felett már nem megtérülő a gazdaságnak. inkább egy sáv, mintsem egy egzakt szint. határ a csillagos ég, de a nagyobb tudás nem feltétlen indikálja a megfizetettséget. nem pusztán anyagi ellentételezésben merül ki, beleértendők az időbeni juttatások (több szabadnap, rugalmas munkarend, otthoni munkavégzés lehetősége, etc), az utalványok (meleg-hidegétel, üdülési, kulturális, etc), magán egészségbiztosítás, ha helyszínre kell járni, céges jármű biztosítása vagy utazás teljes térítése.

a tömegközlekedéssel járást minden cégnek 100%-osan elletételeznie illene.

a tudásom, és az arra rárakódott tapasztalatom ötvözve használom (és kamatoztatom ugyanakkor) a cég érdekei szerint; időmet töltöm a cég által rám oktrojált problémákmegoldásával. kölcsönös lojalitást feltételezve az elégedettségre apellál mindkét fél, hiszen hosszabb távon ez indikál gyümölcsöző együttműködést.

a szaktudás nyersen semmit se ér, ezért ritka és határozottan ideiglenes állapot. rögtön rakódik rá pozitív és negatív tapasztalat, szimpatikus és antipatikus dolgok sokasága, területek, folyamatok, kapcsolatok. egyes képességek kiéleződnek, mások eltompulnak. hatékonyság, termelékenység fokozása. tapasztalatszerzés egyre több területen, bővülő részhalmazokkal, melyek közt rendre több és több metszet és unió indukálódik.

ebben rejlik szerepe a céges folyamatoknak és eseményeknek, hogy fejlesztenek képességeket (=profit), elvárnak cserébe teljesítést. kevesebb olyan munkakör van, ahol egyértelműen lehet számszerűsíteni egy munkavállaló termelékenységét – talán ez is adta tudatalatt a termelési jelentések groteszk, vagy a sztahanovista kitüntetés groteszk jellegét – és ha lehetséges, akkor csak hosszabb távon (minimum éves viszonylatban).