csak zokognék.
nem pityeregnék,
nem sírnék,
nem rínék.

zokognék, amíg erőmből telik
és még utána is kicsit,
ha lenne még erőm
mindet kiereszteni.

minden mindegy –
így ma a szólás.
dehogy lenne minden mindegy!
hisz’ akkor semmi sem lenne!

de van valami velejéig romlott mindenben,
mindegy hogy felszínen vagy mélyen nézem,
rothadó ordas szag terjeng az éterben,
s közben egymásba mosolygunk,
mintha mi sem lenne.

legyen szándék, legyen szó,
legyen tett, legyen mondat,
legyen esemény, legyen kontextus,
mindez van; mégis, semmi sincs.