belső hadjáratot indítottam az ‘is’ kötőszó ellen. annyiszor bukkan fel, bárhova is passzol, és egy kis burkolt összekacsintást is indukál, a teljességre törekvés lusta maniszfesztuma, fokozza a korábban elhangzottakat; ismétel, előismeretet; bizonytalanságot feltételez, élét veszi mondatoknak, ja, és gombamód elszaporodott.

mindent is tud.

ezt is tudnod kéne.

miért is kérdezed?

ő is ott volt.

maradna, menne is.

megtervezte, és meg is csinálta.