minden megtörtént már korábban. más körülmények, szereplők, eszközök, kiegészítések; az ok, következmény, kifejlet változatlan.

egy technológiai útkeresés (nota bene: innováció) alkalmával mindig vannak, akik hisznek benne és támogatják, hisznek benne és nem ellenzik, nem hisznek benne és nem ellenzik, nem hisznek benne és ellenzik, teljesen hidegen hagyja őket, nem értik; de nem ellenzik, nem értik és ellenzik. ha az útkeresés elbukik, a régi betölti az addig kiszorított inverzumot. a közös emlékezetben megmarad többféle nyom, legtovább azok, melyek a langymeleg középtől valamelyik – irreleváns melyik – irányban a legmesszebb helyezkednek el. közép, közepes, közönyös; se nem hideg, se nem meleg; nem kelt impulzust, nem indukál benyomást, így nem hagy nyomot. gyenge behatással van a megmaradásra a racionalizmus és fizikai törvényszerűség, ismert frázis a nem tartottunk ott, ahol most. miért, most hol tartunk? gyakori motívum az összeesküvés-elmélet a régi, végül visszatüremkedett technológia hatalmának terjeszkedésére vonatkozóan.

kísérletek, próbálkozások, útkeresések időbelisége meghatározó a szélesebb elfogadás (negatív konnotációjában: beletörődés) szemléletében. ha mindenhol ez jön szembe, ha mindenki használja, ha nincs más lehetőségem a fennmaradásom biztosítani, netán még kényelmesebb is, és látom, hogy a másik nem pusztult el benne, akkor beadom a derekam. vagy ágálok?

mit jelent az elbukás? milyen penetrációtól elfogadott? minek számít, ha egy, akár évszázaddal korábbi technológiával újra próbálkozunk? mi számít valódi innovációnak? mekkora kell legyen a hajtóerő, hogy egy friss elbukást követően ne hódítsa vissza elcsaklizott területét az előző; ad absurdum, egy másikkal töltsük ki, növelve arányát? mindenképpen növekedni kell?