olykor eufórikusan benyomásom támad, hogy van valami sejtelmem erről az egészről. a tapasztalatok mérlegében hozott kimeneti valószínűség-forgatókönyvek összecsengnek a történésekkel. igen ritka, de ritkán igen. abban a pillanatban jön mindig valami éteri bezavarás: bábel újraébredése, próbatétel; arcul csapás; kihívás; magasabb lépcsőfok. nekem, személyre szabottan készült elhangolás. pont, ahogy a reklámok is már személyeskednek, vagy legalábbis relevánsak akarnak lenni. másnak hiába mondom, magyarázom, panaszolom, osztom meg; értheti egy részét, de nem érezheti át sosem igazán. kontextusba helyezés előmozdíthatja a racionalitást meghaladó lecsapódást (~empátia), de ahogy és amit bennem indukál, sosem.
Hozzászólás