van-e értelme, haszna szembesíteni az embereket meglátásaimmal? a vélemény gyakran kerül analógiás párhuzamba a végbélnyílással: mindenkinek van, és senki nem kíváncsi a másikéra. csak könyveljem el, hogy őszintétlen? hazudott? átbaszott? vagy félreértettem? talán ő alapvetően így működik, ezért a reflexióm sosem ér partot, hiszen a mindennapos működési sémájában ez az általános…? nem magyarázkodásról van szó, inkább külső szemszögből látott, tapasztalt, érzékelt álláspont-ismertetésről. ér bármit a szavam? megéri energiát beletenni, hogy érzelmi fűtöttségtől, minősítéstől, sértéstől, bántástól megfosztva elétárjam? vagy ez egyike az élet (és -helyzetek) nagy kérdéseinek and it’s up to you…? vagy ez az én rögeszmém csak, és hagyd folyni…?

megváltoztatni nem szándékom, nem feladatom, nem akarom, nem tudom. azt sem tudom, hogy van-e ellenoldalon motiváció változásra, melyet egy ilyen viszont…támogathat. vagy legalábbis hall egy álláspontot. hogy mit kezd vele, az már rajtam kívül áll.