nyálkás-nyirkos-párás idővel
őszt sző láthatatlan fonalaival,
a reggel nem kér kávét
mélán mállik el a sötét
ahogy az idő szűkül és szürkül

hol mélabúját hagyja zokogni alá,
hol mélyet sóhajt, és elfúj minden szürkeséget,
hol levegőt fojtva viseli nyár múltát,
hol visszacsillan levélrezgető hetedhétágban.

az idő megáll éjjel egy időre,
visszapörgeti múlt hónapok idejét.
idejét sem tudja, mikor állt és nézett
tétován nyálazva át múlt nyár képeit.