rossz elhallgatása és jó felmagasztalása. eltagadása a igazságnak, és éltetése a valóságnak. miért teher szembenézni kellemetlenséggel, legyek én, te, mi az alanya? mindegyikben közös az én, akkor ego? végülis a ti negatívotokat látom, de magam kivonom alóla, én nem vagyok ti. én hibátlan, erkölcsös, etikus, okos, ügyes, szép, jóravaló, intelligens, röviden más vagyok. szerinted te vagy ilyen? máris ketten vagyunk! miért játszunk istent, hol az egyetlen lehetőség hibátlannak, erkölcsösnek, etikusnak, okosnak, ügyesnek, szépnek, jóravalónak, intelligensnek, másnak lenni. ugyanannyira vagy romlott, mint én, más megnyilvánulásában. gyarló, önző, erkölcstelen, etikátlan – ha nem rólam van szó, persze, persze. miért jobb a másik? hova vezet az igazság önmagam előtti eltagadása? hibázom. önző vagyok. erkölcstelen vagyok. etikátlan vagyok. elkövettem, el fogom követni. belátom és beismerem, figyelek, megértem, törekszem másra, nem újra beleesni.