csak azért mondom, mert…

az történt, hogy…

szóval az úgy volt, hogy…de…

mellékesként regélt, érdektelen, érdemtelen, érvénytelen, kétes fecsegés feledhető fejezetei.

kétkedem magamban? bizonyítani akarom másnak? hogy jól csináltam? megfelelően végeztem? nem bántottam meg? nem lesz baj? minden tőlem telhetőt megtettem? átadtam minden információt a közlés során, mint pillantás, hangsúly és -hordozás, szóválasztás és -rend, lokális és globális kohézió, mimika, testbeszéd? vagy ezek egyike sem, és ezért karattyolok kezdet, vég, tartalom nélkül…?

önigazolok hangosan? védem a védhetetlent? locsoghatnékom van, ezért beszélek valamiről, hogy hallassam a saját hangom, bár már az ötödik mondatnál nem tudom, miért kezdtem el, hülyén érzem magam, áhh, inkább nem mondom.

félrement. következő alkalommal másképp csinálom. vagy pont így akartam, mert önző, buta, meggondolatlan, felelőtlen voltam, hát magyarázkodom.