kutyákkal játszadozva az eldob-visszahoz véget nem érő alapjátékot, amikor a bottal visszaérkezik szájában, érdeklődés, figyelem, és nem utolsósorban odanyúlás hiányában igen hamar elejti maga elé és szuggerálja. reakció hiányában idővel el is felejti. nemígy, ha meg akarom fogni: a szájában megfogva még erősebben ráharap, akár fel is lehet emelni, és morgással fokozza a helyzetet, illetve ragaszkodását a tárgyhoz. ugyancsak akkor lesz érdekes a játék, ha a földön pihenő darabhoz odanyúlok, hogy felvegyem; ekkor rögtön utánakap, mert neki kell, ha nekem is kell, meg ez az övé. ha nem vagyok elég gyors, ráharap és őrzi újfent.

egy másik botot megfogván az előző meg is szűnik létezni az univerzumában.