vannak olyan tulajdonságaink, melyeket önmagunkról (ki-)állítva a hiúság vermébe pottyanhatunk. szerény, okos, szép, megbízható, erényes vagyok. minden rendszer és szabály úgy egész, hogy létezik hibája és kivétele; ameddig ez nem valósul meg legalább egyszer működése illetve érvénye alatt, addig steril; mesterkélt; nem organikus, az élvezői, használói, fenntartói nem lakták be igazán. akad olyan eset, amikor kiállítható a plecsni magamról, hogy szép vagyok – megnyertem egy szépségversenyt. okos vagyok – megnyertem egy sakk, matematika, fizika, informatika, netán humán (szavaló, helyesíró) versenyt. kivételek között kivételes ritkaságszámba megy – a fehér holló ehhez képest elcsépelt közhely – amikor magamnak aláírhatom a tanúsítványt, hogy szerény vagyok. önmaga farktollába harap a fehér holló; szerénységet állítani magamról igen nagy belső bizonyossággal lehetséges, az utolsó szőrszálvégemig teljes magabiztossággal, minden más – legtöbb – esetben üresen pengő szavak az utca szegletkövén két, foszlásnak indult, esőáztatta cigarettacsikk között.