öregkor velejárója, hogy az ember szarik bele. nem lehet másképp visszaadni az esszenciát, itt vagy időtlen idők óta, láttál már megannyi dolgot, embert, eseményt, helyzetet; egészen egyszerűen kevés új mutatkozik. csökken az elfogadás képességének mértéke, a deviancia = ördög, s mint ilyet, tűzzel-vassal űzni kell. tartósítási folyamat, hogy amíg én vagyok, mostmár legyen így, maradjon minden a régi. sosem volt olyan a Föld eddigi, ismert történetében, hogy annyi generáció élt egymással párhuzamosan, mint manapság. a technológiának, békeidőnek köszönhetően duplázódott az átlagéletkor a kontinensen az elmúlt szűk évszázadban, rengeteg idősebb korosztály éli mindennapjait. a demokrácia alapja a többség dönt, s mivel a többség idős, döntenek. ez a döntés nem mindig direkt és egzakt, sokszor indirekt (nemdöntés) és ellenállás-alapú. ne legyen változás. a döntéshozók vének, s mint ilyen életszakaszban – nem kihagyva a hatalom jelentette elvakulást, gőgöt és további, hátrányosnak titulálható erényeket – nettó hülyeségeket mondanak. dehát ő a _______! (ide behelyettesíthető a világ vezetői közül közel bármelyiknek neve.) igen, és? már csak egy vén fasz, egy senki, az ő korában aki ilyesfajta bornírtságokat mond, bezárják valamilyen ápoldába: ahogy tette gyerekkorában, tologassa a csattogós lepkét. nem értik a felgyorsult folyamatokat, nem értik a komplexitást, nem értik az árnyalatokat (vagy nem akarják érteni), nem hajlandók már alkalmazkodni, konformisták, szarnak bele.

elképesztő betegség az élet.