az olcsóbb hosszabbtávon drágább.

a leginkább energiatakarékos mosógép (‘A’ osztály) mintegy harmadával drágább, mint a ‘B’ energiahatékonyságú. ha ezt választom, most mélyebben kell a zsebembe nyúlnom, viszont tizenötéves életciklussal számolva az el nem fogyasztott villamosenergia révén bizonyosan megtérül e befektetés.

azonos típusú, tervezett élettartama végét súroló használtautó hirdetések között böngészve a legolcsóbbat kiválasztom. most kevesebbet kellett fizetnem, de magas valószínűséggel véres a torka, megvásárlását követően még a vételáron és adminisztrációs költségeken felül rá kell költenem egy azzal összemérhető összeget, hogy biztonságosan tudjak közlekedni.

az élelmiszerboltban kiválogatom a legolcsóbb alapvető élelmiszereket: húsféle, kenyérféle. milyen jól jártam, hiszen ma le volt árazva a kedvenc hideghús termékem, és a kenyérből találtam egy olcsót! maradt pénzem még elbaszni valami teljesen egészségtelen és hasztalan dologra. de tizenöt év múlva a legolcsóbb, bizonyára magas mesterségesen előállított alapanyagokból készülő tápanyagok fogyasztása milyen költségeket fog okozni a szervezetemben? milyen fűtőértéket jelent szemben egy egészségesebb, most drágább, jól összeállított kosárral?

minden eszmefuttatásom oda lyukad ki, hogy amennyiben ma ezt tudom megvenni – márpedig ruhát mosni kell, enni kell, A-ból B-be jutni kell – akkor mi mást tehetnék? rövidtávú gondolkodásra vannak kondícionálva sokan, mert a meg nem keresett pénzből legfeljebb álmodni lehet, költeni nem.

és akkor itt hagyom extracsavarként az élj a most-ban felkiáltás paradoxonát.

semmit nem értek, t’án nem is kell; abszurd posztmodern.