első, mindent eldöntő és elsöprő szakítás. felismerés, hogy nem ez kell, nem így kell, nem így jó, nem ez minden, ez nem adhat mindent, és bár valaha része voltál és részeiből lettél, nem képezheti a szenzuális és szexuális jövőt, mert az természetellenes, visszaharapó kígyó a farkába. van más, aki átveszi részben szerepét, támaszát, vígaszt nyújt, feltétel nélkül szeret, nem akar megváltoztatni, nem akar maga képére formálni, és nem akar elrohanni, ha meglátja, hogy az éremnek két oldala van. át kell tenni másik dobozba, másik értelmet kell nyerjen, ahogy minden változik (és ez állandó), mert menni kell tovább és vele vagy nélküle, de ezt meg kell értenie, de nem is kell értelmet szentelni ennek az egésznek, fogadja el, mert ha tetszik, ha nem, ez van, és így lesz.