nem azért, mert elmúltam tizennyolc. sem azért, mert kiköltöztem a mamahotelből. sem azért, mert dolgozom.

vállalom a felelősséget magamért; tetteimért, viselkedésemért, döntéseimért; nem dugom homokba a fejem. tisztában vagyok vele, hogy az akciót reakció követi, az okot okozat, hogy mindennek megvan a pro és contrája, hogy nem minden fekete és fehér tisztán. jajjmégezis. nem hisztizek, nem toporzékolok, nem virnyákolok; nem megúszni, nem túlélni, nem átesni akarok, hanem megcsinálni és -élni. tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok (sok), melyekhez kevésbé füllik fogam, de meg kell csinálni, beleállok. húdefelbasz. türelmes vagyok magamhoz és másokhoz, mert pontosan olyan idegesítő vagyok, mint amennyire engem irritálnak olykor mások. elfogadom, hogy esendő bélsárfoszlány vagyok, és folyamatosan hibázom, mert vannak rossz és rosszabb napjaim. gondozom, ápolom, tisztelem porhüvelyem, mely egyetlen dolog, amire valójában számíthatok a fizikai térben. anyám és apám vagyok anyám és apám helyett. naezisolyanmintatöbbi. nem mástól várom a megoldást és megváltást, hanem magamnak teremtem meg a biztosságot és biztonságot, melyben jó, ha van kire támaszkodni és számítani (család, barátok), de nem ez ül a dobogó csúcsán – mert ha holnap ő nincs, akkor … ennyi, kész, vége? megteszek minden tőlem telhetőt legjobb tudásom és képességemből fakadóan ott, ahol vagyok, azzal, amim van; készülök a legrosszabbra, és remélem a legjobbat. tartózkodom a minősítéstől, hogy ne minősítessek. tudom, hogy mindennek ára van és ezt elfogadom, hogy nem devizában értendő mindig.

cseppet sem olyan könnyű és ideális, mint amilyennek hatnak a fenti sorok. ezért vagyok ember.