upsz, majd zsupsz, és közelebb került a sárgolyó középpontjához. de kérem, nekem van védőfóliám és tokom, nem lehet baj! landolás visszhangja nem árulkodó, hisz’ tiszavirág-élethossznak töredéke, s t’án egy szakavatott zenészfülű sem tudna abból leszűrni bármit, főleg nem a világrengető kérdést: tört vagy sem?

nadehát hogyan landolt? lapjára: magas valószínűséggel remélhetjük, hogy minden folyik tovább a medrében, ahogy eleddig. élére? itt már zsákban egy zsákba tett cica sejlik fel, a gyártási pontosság (pontatlanság), az anyagminőség, s nem utolsósorban az egykristály emberi szem előtt rejtett belső elrendezése a világrendező-elvtrió, mely eldöntötte már, hogy sírni vagy nevetni fogunk ismételt kézbevétel alkalmával. sarkára? jobb, ha sírásra készülünk, de valahol a tarkónk egyik alsó-hátsó-külső pontjában tartsunk meg egy csipet kacagást: mindenesetre, ez csak egy használati tárgy.

a test tudatosítási, majd impulzuskivezérlési, és végül cselekvési fázisba lépő folyamata ilyenkor végtelenül hosszúnak tűnik, sőt, ha lehet, megállítanánk, és vissza is pörgetnénk, le sem ejtettem, meg sem történt.