bármely iparágról, szakmáról; megbízásról, szerződésről, megállapodásról, teljesítésről legyen szó, túlnyomóan azt olvasom, hogy:

“késedelmes a projekt”

“több hónapos csúszás van”

“határidőt hosszabbítottak“

[stb]

mikroszinten hasonképp érzékelem, munkám kapcsán és ahhoz szabott határidők roppant feszesek, jellemzően néhány órám van egy olyan tevékenységre, melyre kényelmes, ideális esetben kellene egy munkanap.

felsejlett az agyam zugában a kérdés, hogy:

mikor távolodtunk el a valóságtól ennyire?

hisz’ ha realitásérzék csírájában létezik, akkor nem szabok elvárhatatlan, teljesíthetetlen, és így számonkérhetetlen határidőt.

de jött a következő:

hova rohanunk ennyire?

minden szubjektív, így a késedelmes projekt, több hónapos csúszás, határidő. kivel versenyzünk elsősorban: az idővel. ha nem vagyunk képesek egy piramist felépíteni másfél hét alatt száz munkással, akkor miért (ki által?) születik olyan döntés, hogy építsünk két piramist, ötven melóssal, egy hét alatt…? de mi fog történni, ha a piramis hat hónap múlva lesz kész…? viszont arra a vállalásra biztosan, és kiszámíthatóan lehet tervezni. az irracionális határidőkkel épp a tervezhetőség, kiszámíthatóság, egymásra utaltság párolgott el közülünk.