itt vagyunk hát. a teremtés csúcsterméke, igába hajtotta a természet erőit, állatkertet nyitott, szükségére formálta a szántókat. mindent képes magyarázattal ellátni, mindent érteni akar: azt hiszi, minden érthető, felfogható szűkös koponyájában.

értelmet keres érzelmekben, feltárja miért süt a Nap, értelmezni akarja miből van minden, de csak nagyít, nagyít, közelít az anyag közepébe, de nem ér a fraktál végére. leuralja elmével a lelket, s aztán nem érti, miért szorong, szenved mind a nyolcmilliárdja. hipotéziseket, előrejelzéseket készít, társai hogyan fognak viselkedni holnap, jövőre. csarnokokban égig érő fiókos szekretereket épített, melyekbe be tudja tenni a deviánsnak címkézett egyedeket; bajaikkal, terhükkel, jóságukkal együtt életre bezárva egy dohos, sötét lyukba. megjósolja az időjárást, s ha nem találja el, csak bocsánatot kér belátás nélkül: holnapután ismét megpróbálja. felfoghatatlan energiák hullámát meglovagolja, s ha az elpusztítja őt, csak dühös lesz, és még inkább zabolázni akarja.

ha azt hiszed, értesz bármit, akkor még nem érzed.