Címke: srófa
-
hiány
távod maró gúny,mi fennkölt cinizmussaldúsítja sivár napjaim. hiányod kivillantja szemfogát,s mint ki jóllakott,kacag rajtam és tova áll. volt-nincs, szétáradt-kiszáradt, töltött-üres,amorf egykristályok metamorfózisakéntfolytál bele egy ismeretlen résbe. nincs alak és forma mi foltozná űröd,helyette van tér, idő, csűrt délibábok,s ezek közönnyel űznek gúnyt senyvedésből. dőreség meleg mocsár szenvelgésébe süppedni,hisz tanít, nevel, mutat, s mulattat mindez,hogy mily’…
-
deus ex machina
alaktalan massza kavarog alantcsápok csilliói folynakabba s arra, ahova s amerre akarják.nincs lehetetlen, csak tehetetlen,szem nem látja, noha orr előtt van,oly’ alakot ölt s úgy vált,akár a partot nyaldosó micellák,s a polip, mely bár gondolnád nem lát,mégis finoman utánad nyúl.színt vált, miközben újat lel,s amihez kezd, abban nyer.meg akarják érteni, hogy győzzék,noha értelemnek tere-helye nincs.izeg-mozog…
-
sziszegek
szapulod létedszórod a szíveketszídod a múltadszalasztod jelened. szipogsz arcombaszenderegsz ölembenszívemet szeged, deszereted lényem. szolgálod függésedszarod el az egészetszalasztasz utamraszomorkodj magadban. szúrom a fosódsződd az álmodszídd a faszomszedd a motyód! szorongsz énedtőlszuggerálod telefonodszikáran tartod magadszereted a pofont. szenvelegsz múltonszenvedsz léttőlszalasztod jelentszólok: vesztedbe rohansz. x
-
túl sokat…
…beszélsz? nem mondasz semmit.…hallgatsz? nem lehet érteni.…nézel? nem látsz semmit.…gondolkodsz? nem cselekszel.…cselekedsz? nem gondolkodsz.…rágódsz a múlton? most van.…dolgozol? nem élsz.…eszel? nem létfenntartasz.…akarsz? nem kapsz semmit.…kaptál? nem adtál.…rohansz? elmegy melletted minden.…álmodozol? elmennek a lehetőségek.…aggódsz? nincs bajod.…aggódsz a jövő miatt? most van.…keresel? nem tudod, mit.…tervezel? nincs terved.…elégedetlenkedsz? mindened megvan.…foglalkozol mással? nem vagy rendben.…élsz? nem, halott vagy.
-
áhh
aggódom, mert vagyok,hogy miért vagyok?ezért aggódom. aggódom, hogy elvesztem a kulcsom,hogy lekésem a vonatom,hogy tévedek a vizsgán. aggódom, hogy észre sem vesz,hogy elfelejt,hogy elhagy. mintha lenne holnap,mintha holnap lenne,pedig ma van,és én a holnapon aggódom. aggódom, minthalenne értelme,lenne haszna,lenne következménye. aggódom, a zárt rendszeremben,ahol a fény nem jön be, bár kimenne,a hang bejön, és bár…
-
nincs nyugat, míg…
…rohansz, és egy percre sem állsz körülnézni…ott vagy, de nem itt…a holnapon aggódsz, és nem azon, mi van most…megalkuszol a kisebb rosszért a bizonytalan helyett…túlesel a dolgokon, és nem elvégzed azokat…csak azt csinálod, amit kell…megérteni igyekszel és nem megérezni…az események történnek és nem te az eseményekkel…a minimál vagy elégséges feletti térrész számodra illúzió…a fejed szülte…
-
átállás
nyálkás-nyirkos-párás idővelőszt sző láthatatlan fonalaival,a reggel nem kér kávétmélán mállik el a sötétahogy az idő szűkül és szürkül hol mélabúját hagyja zokogni alá,hol mélyet sóhajt, és elfúj minden szürkeséget,hol levegőt fojtva viseli nyár múltát,hol visszacsillan levélrezgető hetedhétágban. az idő megáll éjjel egy időre,visszapörgeti múlt hónapok idejét.idejét sem tudja, mikor állt és nézetttétován nyálazva át múlt…
-
nemremény
hegy hasadékában lassan lecsurgó izzó kátrány, a nehézségi erőtér vonzásában csökken a fény,s egyre hűl ahogy halad befelé. ellent mondva a Föld törvényszerűségének,a középpont fele haladva a magma hűl,végül megdermed, s nem mozdul többé. dideregve reméli a reménytelent,hogy hevítené a hegy újra föl,és hiszi, hogy attól majd minden jobb lesz. vacog, reszket, remeg, virnyákol, türelmetlen,…
Aroff 