Címke: srófa
-
sziszegek
szapulod létedszórod a szíveketszídod a múltadszalasztod jelened. szipogsz arcombaszenderegsz ölembenszívemet szeged, deszereted lényem. szolgálod függésedszarod el az egészetszalasztasz utamraszomorkodj magadban. szúrom a fosódsződd az álmodszídd a faszomszedd a motyód! szorongsz énedtőlszuggerálod telefonodszikáran tartod magadszereted a pofont. szenvelegsz múltonszenvedsz léttőlszalasztod jelentszólok: vesztedbe rohansz. x
-
túl sokat…
…beszélsz? nem mondasz semmit.…hallgatsz? nem lehet érteni.…nézel? nem látsz semmit.…gondolkodsz? nem cselekszel.…cselekedsz? nem gondolkodsz.…rágódsz a múlton? most van.…dolgozol? nem élsz.…eszel? nem létfenntartasz.…akarsz? nem kapsz semmit.…kaptál? nem adtál.…rohansz? elmegy melletted minden.…álmodozol? elmennek a lehetőségek.…aggódsz? nincs bajod.…aggódsz a jövő miatt? most van.…keresel? nem tudod, mit.…tervezel? nincs terved.…elégedetlenkedsz? mindened megvan.…foglalkozol mással? nem vagy rendben.…élsz? nem, halott vagy.
-
áhh
aggódom, mert vagyok,hogy miért vagyok?ezért aggódom. aggódom, hogy elvesztem a kulcsom,hogy lekésem a vonatom,hogy tévedek a vizsgán. aggódom, hogy észre sem vesz,hogy elfelejt,hogy elhagy. mintha lenne holnap,mintha holnap lenne,pedig ma van,és én a holnapon aggódom. aggódom, minthalenne értelme,lenne haszna,lenne következménye. aggódom, a zárt rendszeremben,ahol a fény nem jön be, bár kimenne,a hang bejön, és bár…
-
nincs nyugat, míg…
…rohansz, és egy percre sem állsz körülnézni…ott vagy, de nem itt…a holnapon aggódsz, és nem azon, mi van most…megalkuszol a kisebb rosszért a bizonytalan helyett…túlesel a dolgokon, és nem elvégzed azokat…csak azt csinálod, amit kell…megérteni igyekszel és nem megérezni…az események történnek és nem te az eseményekkel…a minimál vagy elégséges feletti térrész számodra illúzió…a fejed szülte…
-
átállás
nyálkás-nyirkos-párás idővelőszt sző láthatatlan fonalaival,a reggel nem kér kávétmélán mállik el a sötétahogy az idő szűkül és szürkül hol mélabúját hagyja zokogni alá,hol mélyet sóhajt, és elfúj minden szürkeséget,hol levegőt fojtva viseli nyár múltát,hol visszacsillan levélrezgető hetedhétágban. az idő megáll éjjel egy időre,visszapörgeti múlt hónapok idejét.idejét sem tudja, mikor állt és nézetttétován nyálazva át múlt…
-
nemremény
hegy hasadékában lassan lecsurgó izzó kátrány, a nehézségi erőtér vonzásában csökken a fény,s egyre hűl ahogy halad befelé. ellent mondva a Föld törvényszerűségének,a középpont fele haladva a magma hűl,végül megdermed, s nem mozdul többé. dideregve reméli a reménytelent,hogy hevítené a hegy újra föl,és hiszi, hogy attól majd minden jobb lesz. vacog, reszket, remeg, virnyákol, türelmetlen,…
-
senyvedés
szenvedek, tehát vagyok,élek napról-napra,s hiányod hordoztaamorf alakzatot befoltozni,ami épp kezem ügyébe akad:szubsztanciák hordozta apró örömökkelés pótcselekvésekkel kitöltve a hiátust. oly’ reménytelen kísérlet,hogy kacagok magamon,hisz’ ezt az űrt fedni te vagy képes,de rendíthetetlenül varrom összeaz órák-napok alatt elbomló foltokat,melyek egésszé képeznek. szenvedek, tehát vagyok,nyomaszt a létem,szorongat a lélegzetvételem,mert mindez a sóvárgásoly’ hasztalan és értelmetlen.hogy bőrömön érzem…
-
nő
magban kódolva milyenségétfelszín, forma, felületek,hossz, magasság, dússág,színek-szagok. nem az idő teszi,de a kor tapasztalat.nem a megjelenés teszi,de az igényesség kiül rá. gondozom, simogatom, ápolom,megváltoztatni nem tudom sem akarom,engedem, mikor indul és felfelé tör,támogatom, mikor stagnál és kér. nem önmagától lesz,én ehhez kevés vagyok.de egy szükséges tükör,hogy láthassa önmagát. elvirágzik, visszametszem,hadd pihenjen, hisz mindenét beletette.ebbe az…
Aroff 