felmondtam.

a mondatokat gyorsan, de megszólalási lehetőséget biztosítva dobtam be egy aznapi teendő elmormolása után. arcán és arcomon minden izom mozdulatlanná dermedt, három másodpercig farkasszemet néztünk, neki meg tikkelni kezdett közben a jobb szeme alatt egy aprócska izom. hű, ez most komoly.

heveny befordulást és kétséget éreztem a nap hátralévő részében. hetek óta felszegem állam, most sem tettem másképp. nem tagadom, kicsit elkalandozott néha a fókuszom, de a napi szarlapátolásban szerencsére (?) kevés időm van ilyesmire. volt néhány privát telefonálása, és gyanús lett, hogy a délben elküldött e-mailre a háer egy betűt nem reagált ötig.

aznap a harmadik napja növekvő intenzitású szél viharrá fokozódott, és az egész országban leállt a tömegközlekedés délután kettőtől. először haza akart küldeni, de a teendők halmában kiröhögtem ezt az opciót. hazahozott hat körül, zavartnak éreztem végig az autóban. amilyen laza és bárkivel megüti a hangot, annyira tud néha elvarázsolódni. most sem volt másképp.

meg is találtuk a hangot, meg nem is.

sport, munka, család, magánélet, mint opciók. a sporttal professzionálisan tizenkevésként merítkeztem meg. ú, nem kössz, mégse. kérészéletű kísérlet volt, ahogy professzionális munkakarrierség is. lépegethetek feljebb, negyvenes körül már lehet saját részlegem talán, meg az ehhez tartozó juttatási csomag a munkán kívül. megvesszük a lelkesedésed és a tudásod, és rabigába hajtom önként a fejem az alamizsnáért.