bíztatnak rendre, hogy jól döntöttem. lehet, pont amennyire az, hogy nem. nincs ember, aki ezt most képes megítélni. a napok, órák többsége nem élvezetes számomra hónapok óta. sokáig elsöprő mértékben az volt. aztán apránként elkezdett változni a tendencia.

megtettem-e mindent? hogy européer módon, mindkét félnek előnyös, békés módon rendezzük, igen. többször átmentem a határaimon is, átlépve apró jelzéseket fogadva különböző testrészeimből. megérte? nem. de megpróbáltam. akkor kihúzom magam a gödörből a hajamnál fogva.

pont kezdett beindulni. nem sokkal azután, hogy ide értem, leállt. rövid ideig láttam még működni. már a helyiek is morgolódtak két év után. a testem ha nem is, de lelkem annál inkább meggyötörte közvetve. nem rég jött a hír: újra beindul! az életet újra engedélyezték!

elment a kedvem, mert túl egyhangúan kellett élnem. változatosság nélkül nincs élet, anélkül meg biorobot vagyok: vegetatív funkcióim működnek, fenntartom magam, és szolgálom a rendszert nem utolsósorban.

össze sosem írt bakancslistáról ennek ellenére két régi álmom kihúztam:

• éltem és dolgoztam egy másik országban,
• dolgoztam együtt ízig-vérig hollandokkal.

mi kurta leírva, mi munka mögötte.