a szomszéd fűje mindig zöldebb, legyen már az övé is sárga.

annyival jobb vagyok. szerényebb, okosabb, szebb, ügyesebb, dörzsöltebb, kulturáltabb, módosabb, világot látott. neki mégis mire megy ilyen jól, csak úgy az ölébe hullik minden. sosem panaszkodik, hogy baszná meg. jön azzal a bárgyú vigyorral, és persze, minden rendben. hol tudnék végre belemarni, megcsípni? mivel tudom behódoltatni, hatalmamba keríteni, ad absurdum, zsarolni? nehogymár neki jó legyen, amikor

mindenhez is értek!

a fotball-válogatott legutóbbi szereplése? siralmas. az adótörvények módosítása? felháborító! atomerőmű-építés? háhh, idióta németek! párhuzamos parkolás megszakértése? anyukám, tanulj már meg vezetni! szabálysértő rendőr? neked lehet, mi?! háború a másik féltekén? rohadt férgek! kereket cserél a szomszéd? tejóég, hogy’ emeled azt a kocsit? ügyintézés? á, úgy szar, ahogy van. bunkó vendéglős a tizedik munkaórában? mégis mit képzel, hiszen

fizetek nem is keveset!

legyen kedves, jöjjön már ide, kérdezni akarok; jól van, ne legyeskedjen már itt ennyit; mikor hozza már; miért nem jön már; vigye vissza; kártérítést kérek; beperelem; nem jó ez így!

á, jó’vanazúgy!

most mit kell még piszkálni? készen van! megvan? meg. akkor meg hagyjad már úgy a faszba, ne okoskodjál, ne legyél buzgó mócsing; elég az elégséges, a funkcionális, á, mindegy az, ha nem hasznos. ezt mondták, hogy ezt kö’ csinálni! a szabály az szabály, utasítást, parancsot nem kérdőjelezünk meg. most amúgy sincs erre idő, cselekedni kell.

virtus 2