délelőtt tizenegyet karistolta alulról az idő. a pénztárban hosszú sor kígyózik. a 13-as ablakhoz mehetek.

jó napot kívánok, egy vasúti bérletet szeretnék váltani Töpörödöttpuszta-alsó és Déli közé, ÁFÁ-s számlával, erre a cégnévre, címre, adószámra.

[elhelyezem az előre megírt lapocskát az információkkal a csúszófiókban]

mármint havi bérletet?

igen, havi bérlet.

igazolvány?

melyik, személyi?

váltott már bérletet, nem?

nem.

diktálja az igazolvány számát.

négy-öt-öt-hat-kettő-nyolc-Lajos-Géza.

Géza az utolsó?

igen.

[monitorba mered, gépel, kattint]

kártyával szeretnék fizetni.

[négy, különböző hosszúságú hőpapírt kezével végigkísérve összefogja, ahogy a nyomtató kiköpi azokat, majd a csúszófiókba helyezi, nem néz fel, nem reszponzív]

köszönöm, viszontlátásra!

elsétálok három métert, és elkezdem végig bogarászni a négy szelvényt. elírta az igazolványszámom, az első karakter eggyel nagyobb. visszaállok az eligazító, mellényes “szobor” srác mellé a sor legelején.

bocsánat, de tévesen szerepel a szelvényen az igazolványszámom, visszamegyek rendezni.

[elment az utánam érkező a 13-astól, közben előveszem a személyi igazolványom]

jó napot kívánok, a szelvényen feltüntett igazolványszám téves, az első karakter nem öt, hanem négy.

hú, hát azzal én már nem tudok mit kezdeni. nem lehet mit csinálni. maga diktálta ezt a számot, maga rontotta el. ezen már nem lehet változtatni.

rendben, akkor mondjam majd ezt az ellenőrnek, ha kérdezi? vagy nem szokták kérni az igazolványt?

[kétségbe esés ül ki arcára és méla undor, közönnyen keserítve, próbál gondolkodni]

jó, várjon egy kicsit, megkérdezem mit lehet csinálni.

[eltűnik mintegy tíz percre a hátsó termek egyikében; visszajön ellenirányból]

adja ide a lakcímkártyáját.

egyébként is, maga rontotta el, én kérdeztem, hogy biztosan ez a szám, hogy stimmel-e…

…ez csak természetes, hogy én rontottam el! nézze, abban hibáztam, hogy nem a kártyát adtam oda, hanem bediktáltam a számot.

[tesz-vesz, klikkel, gépel, nézi a lakcímkártyám]

…a kártyát.

tessék? melyiket?

a bankkártyát, amivel fizetett!!!

mégis honnan tudjam, mire gondol, amikor nem kommunikál?! mondja, melyiket, és adom, segítek, hogy haladjunk!

ez magának tudnia kellene, maga rontotta el, mert nem figyelt.

[bámulja a monitort meredten, nem mozdul egy perce, majd váratlanul a szemembe néz mélyen]

látja, most sem figyel!!

de hölgyem mégis hogyan figyeljek valahova célzottan, ha nem mondja meg, hogy mire? és hogy mit kell tennem!

mert nem figyel! ott van a terminálon az összeg, HA HELYES, NYOMJA A ZÖLDET.

[helyes, zöld]

[kidug egy hosszabb szelvényt az összes eddiginél a csúszófiókon és egy tollat]

ALÁÍRÁS, TUDJA, ALÁÍRÁS, OTT AZ ALJÁN, ÍRJA ALÁ, A TOLLAL, AZ ALJÁN ÍRJA ALÁ A NEVÉT.

[röhögésbe kezdek, közben aláírom]

rendben, és most?

[mozdulatlan meredtséggel nézi a monitort, egy keze az egéren, másik a pulton]

hölgyem, és most? sztornózta a vásárlást, ha jól látom. szeretnék egy bérletet.

[változatlanul ül az üvegkalitkában, tüntetőleg a szeme sem mozdul ezalatt]

visszasétáltam az ekkor már csak három főt számláló sor végére, gyorsan sorra kerültem, a 14-eshez. elmondtam mit szeretnék, odaadtam az ÁFÁ-shoz szükséges információkat, és a személyi igazolványom. három perc alatt kaptam egy helyesen kitöltött bérletet.

miért kell így viselkedni egy másik emberrel?