új közösségbe lépve találkozom azzal, hogy memória ide vagy oda, a nevekkel nehezen vergődök zöld ágra. tucatnyi új arc és információ, esetenként egyenruha – na, őt hogy’ hívják?

az első közös eseményig (remélhetőleg: élményig) csak egy magolás lenne a nevezéktan, nehezítő körülményként idézhető a temérdek egyforma keresztnév. ilyenkor jut eszembe, hogy mire is lett egykoron a név bevezetve? hogy megkülönböztessük egyiket a másiktól. istván-istván-istván-istván-péter-péter-jános-péter-sándor-sándor-géza-kristóf-róbert-sándor-istván-balázs-balázs-tamás.

a vezetéknév sem mindig dönt egyértelműen, melyik pityu, mert amúgyis mindenki pityu.

és melyik? az alacsony, a rövid hajú, a kopasz, a köpcös, a délceg, a mókás, a szemüveges, a kékruhás, a copfos?