jön, köszön, mondja. nem kérdez, érdeklődik, hallgat, figyel; miben van a fogadófél, csak mondja. önti rám a dézsa szart. neki nem szar (vagy de?), el akarja mondani. úgy érzi, el kell mondja. de kinek? minek? jobb kint, mint bent jeligére? henceg? hivalkodik? közöl? informál? felvilágosít?

hallgatni szeretek. minden zsong körülöttem, tolul felém akaratlanul az információ, elcsípett telefonbeszélgetés a vonaton, vita a pályaudvaron, vásárlási folyamat a boltban, munka megbeszélés egy légtérben, rádióban reggeli csevegőműsor szól a buszon, megállít a hajléktalan apróért. és elmeséli a napját. hetét. életét. nyomorúságát. kínját. baját. szenvedését. küzdelmét.

adok száz pesetát, de akkor te is hallgasd meg az én szarlavinám. na? kell még a százas? vagy amikor figyelemmel kellene érte adózni, inkább a kisebb ellenállás felé haladva keres egy másik delikvenst.

hallgatni szeretek. zenét. csendet. más beszélgetését az asztaltársaságomnál. embereket, akiket választok.