menetel bele a napok rendre nagyobb részébe a technológia, beleszületnek generációk, életük alatt továbbfejlődik, normalitás lesz, hogy a következő utáni születését követően kap egy injekciót, benne mindennel: bankszámlával, társadalombiztosítással, vétkeivel, egészségügyi adataival, oktatási és képzettségi információkkal. egyik nagyanyámnak nem élte meg az okostelefont, másiknak vízválasztó volt: a nyomógombos igen, az érintőkijelzős nem. nagyapám nyolcvanévesen laptopot akart, és a táblázatkezelőt megtanulni. anyámnak körülményes a laptop és az okostelefon kezelése, de elfogadta, hogy enélkül nem lehet a posztmodernitásban megmaradni. számomra az agyba ültethető NYÁK, mint mikrovezérlő taszít kételybe. első megjelenésekor a minősítés terének rózsaszín, kellemesen meleg, enyhén párás ködfátylába lépünk egyből, hogy miért kell, van, és mennyire jó ez nekem. csendes önámítással átlépjük a létjogosultság első, az oly’ kínok között kiharcolt emberi jogok második, és a piacgazdasági környezet harmadik lépcsőfokát a remélt, növelt haszonszerzés céljától vezérelve, miközben megyünk egyre beljebb abba a sejtelmes langyos homályba.