mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten azonosan, kiváltképp, ha nem felismert, nem kommunikált, vagy nem tudatosított előzetes információmennyiségből kifolyólag váratlan fordulatot vesz. mire számítottál? számítottál? minek? teljes körülményrendszer, napi, heti, havi impulzus- és érzetelegye nem megismerhető még magam esetében sem. hogyan is számíthatnám, hogy mit fog csinálni? én mennyire vagyok kiszámítható? számíthatnak rám? számítanak rám?

a kiírás az eszközöm.

ez ez itt.