a vágyak elektromosan és mechanikusan rázós villamosán ülök, mely a semmiből a semmibe tart. leszállási szándékomat lépten-nyomon jelzem, ezt senki nem veszi komolyan; olykor megáll egy-egy rövid ideig, kinyitja legtávolabbi ajtaját, hogy mire odaérjek, bezárja, robog tovább, fenntartva a látszatát, hogy a helyváltoztatás okkal történik. egyedül vagyok az ötvenméteres szerelvényen, olykor egy másik embernek sikerül felszállnia, noha hamar belátja, hogy neki erre nincs szüksége – vagy ami mulatságosabb, ő egy másik feketelyukban helyet változtató járatra száll inkább, mert annak szebb a színe.