alaktalan massza kavarog alant
csápok csilliói folynak
abba s arra, ahova s amerre akarják.
nincs lehetetlen, csak tehetetlen,
szem nem látja, noha orr előtt van,
oly’ alakot ölt s úgy vált,
akár a partot nyaldosó micellák,
s a polip, mely bár gondolnád nem lát,
mégis finoman utánad nyúl.
színt vált, miközben újat lel,
s amihez kezd, abban nyer.
meg akarják érteni, hogy győzzék,
noha értelemnek tere-helye nincs.
izeg-mozog téridőben,
nem nyugszik, nem csihad, nem apad,
hisz’ élettelen, bár lelkek töltik magját.
irányát nem szabja sem Isten, sem ember,
csak folyik, terjed
és kiönt egyszer.