csekély alapterületű helyen élek. voltak alkalmak, helyzetek, mikor kétszer, háromszor nagyobb alapterületű helyen éltem. lényegtelen – noha kellemes a nagy tér és felület – végülis jellemzően egy-két négyzetméteren tengődik el az ember életének javarésze. olyan ez, mint az autóknál a sebességváltó: teljes működési ciklust vizsgálva az 1-es fokozatban eltöltött időtartam elenyészően csekély – hisz mennyit mész autóddal 1-esben…? (statisztikailag a 4-es és 5-ös fokozatban áll legtöbbet üzemközben a váltókulissza.)

kis élettér előnye, hogy kevesebb idő és energia tisztántartani. hátránya, hogy az emberiség egyetemes és általános jellemzőjét – gyűjtőgetés – erősen kordában kell tartani, hogy ne találjam magam raktárban napokon belül. erre találtam ki, hogy amennyiben valami új (és kvázi-tartós) tárgyat behozok az ajtón, abban az esetben valamitől meg kell válnom: eladás, elajándékozás, kidobás; mindegy is, csak gyérüljön a tárolt mennyiség. ebben nincs görcsösség; inkább egy organikus egyensúly: ha az eltávolítás csak hetekkel, akár hónapokkal később történik, rendben van. be aware of the long-term happenings.

ezt egészíti ki egy rendszeres átvizslatása egy-egy zugnak, szekrénynek, lakrésznek: mindent kipakolok, és felteszem:

• szükséged van rá valójában?
• mikor használtad utoljára?
• emlékeztél rá, hogy van ilyen tárgyad/eszközöd?

három nemleges vagy bizonytalanságba esés = szelekció.