helyet változtatni esszenciális. kutyagolni városon belül tikkasztó hőségben vagy dermesztő hidegben nem kiemelkedően jó érzés, főleg, ha nagyobb távolságról van szó. s az idő csak megy, megy, megy, megy; a helyváltoztatás szükségessége pedig nem csillapszik, és sokszor csak muszájként kategorizált – ha egyáltalán sarjad ilyen jellegű gondolatcsírácska.

a helyváltoztatást meggyorsító, és jobb esetben kényelmessé is varázsló eszközökre általánosan jellemző, hogy mozgó koordinátarendszerek. a szabadságfokaik jelentősen eltérnek: közúton gumikeréken szabadon lehet kormányozni “bármerre”, közúti vaskeréken a pálya irányít, míg zártpályás vaskeréken pálya irányít, és a többi szintbeli résztvevővel szemben előnyt élvez.

a mozgó koordinátarendszerre profán megoldás, hogy rögzítem magam benne (kapaszkodom + stabil lábakon állok), így vele együtt haladok. lassítás-gyorsítás-kanyarodás erői mind hatnak rám, tehát ha csak nem fekszem le a padlóra és a tapadás révén egyesülök a drága inerciarendszerrel, tartanom kell magam.

metró esetén igen kötött a menetdinamika: ha minden tervezetten történik, és automatizáltan közlekedik, akkor centiméterre pontosan mindig ugyanott fog gyorsítani, lassítani, s a pálya ívei ritkán változnak egyik napról a másikra. kapaszkodócső-undorra kiváló megoldás a két, átlósan, vállnál valamelyest nagyobb terpeszben tartott láb, és mehet a játék! a legkisebb mozzanatra ellenerő kifejtése, hogy kétlábon maradjak. mókás: ha túlzottan figyelek (~rágörcsölök), folyamatosan túlkompenzálom az ébredő erőt és kibillenek. ha csak állok és finoman érzékelem, és tudatosítás nélkül – de mégis valahol regisztrálva – ellenerőt vezérlek ki, nagyon jól el lehet jutni A-ból B-be anélkül, hogy a kezemet mozdítanám a testem mellöl, és közben elszörfözök a kommersz padlón egy alagútban, mit nekem riviéra. amennyiben humánerőforrás kezeli a menetkart, kevésbé kiszámítható a dolog, de a gyorsulás és lassulás értékek maximálva vannak, így csekély az esés valószínűsége. level 1 mindkét eset.

villamos esetén level 2: a közúti forgalom sztochasztikussága hatással van a menetre (útkereszteződések, kiugráló gyalogosok, leeső zongora, etc), tehát a kiszámíthatatlanság fokozódik. érdemes markolásra készen állni egy korlát mellett gyakorlás alkalmával. nem javaslom a menetirányba tekintést, a szemek továbbította információmennyiség csak elvonja a figyelmet az ébredő erőkről. ideális oldalra kitekinteni, és a suhanó táj egy pontjára – rugalmas célként – fókuszálni. további meglepetés-élmény, hogy méretük ellenére félelmetesen gyorsan képesek állóra fékezni, ilyen esetben a két kézzel szolid csőmarkolás és a stabil kétláb sem mindig kielégítő, és bizony a rothadó porhüvelyek a fizikának engedelmeskedve egyenes irányú egyenletes mozgást végeznek, egészen addig, amíg a vezetőfülkére (vagy a kocsiszekrény elejére) fel nem kenődnek, ezzel ellentmondva az ősi elvnek, miszerint egyenletesen kitöltik a rendelkezésre álló teret. tömött szerelvény esetén könnyebbség a sok puhatestű jelenléte, így ugyan valakinek biztosan fájni fog, de a többség jóeséllyel puhán megússza.

level 3: busz. gyorsítás intenzitása a sofőr lábán múlik, a lassítás intenzitása ugyancsak széles skálán mozog, olyan tényezőktől függően, mint: környező forgalom, kirohanó kiskutya, elesett öregasszony, hirtelen sávváltó autós, beszakadó útburkolat, bukfencező rolleres, random hatsávot váltó taxis, gejzírként feltörő vízoszlop a hetvenéves kivénhedt főnyomócsőből. ezek nem pusztán lassításra motiválják a vezetőt, de irányváltásra is, tehát a kétlábon kapaszkodás nélküli utazás több, mint bátor vállalás, kifejezetten merész & vakmerő. lassító kanyarodás közben ébredő erők – és a stabilitáshoz szükséges ellenerők – igen fókuszált pillanatban levést kívánnak meg, nota bene, a pillanat törtrésze alatt ezek nyolcszor változhatnak is (rángatja a kormányt, mert nem találja a kürtöt, felengedi a féket, újra beleugrik, etc), melyek – ha csak nem látok a buszvezető fejébe – abszolút ismeretlen változók. a szint elérhető és vihető, de a teljesítés kielégítő mivolta nem.

gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni + have fun.

¤ ¤ ¤