mi tegnap fel sem tűnt,
ma ordas fájdalommal üt.
venném levegőt, de terhes,
emelném karom, de ernyed,
szedném lépcsőket, de esek,
figyelnék rád, de nem megy.

hártya ült érzékelésemre,
pasztell lett az élesből;
halk a tónusokból;
életlen a hangokból;
megszokás az ízekből;
tompaság éberségből.

ülve-állva nézek de nem látok,
beszélek de nem hallok;
eszem de nem élvezem;
iszom de nem kívánom;
lélegzem de alig élek;
hozzám szól de miért.