rengeteg szenvedélyem van, volt. ideig-óráig, percekig-évekig éltem & égtem benne, figyelmet allokáltam rá, folyamatosan jobbá & jobbá váltam benne. szenvedés vagy szenvedély, csak egy betű a különbség, viszont másképp nincs hajtóerő, ami ránt, lök, mozdít. hogy előre vagy hátra, azt csak az idő képes megválaszolni, itt köszönnek vissza a percek és az évek.

megragadtam sokszor, melyet hossza mentén hasított hajszál választ el a beleragadástól. egy idő után unalmassá válik, a növekedés üteme természetes mivoltából fakadóan csökken a megismerhető tudásmennyiség növekedtével (feltéve, hogy kvázi-véges az ismeretanyag), a helyzetek & díszletek ismétlődő mintázatot mutathatnak, a terjeszkedési lehetőségek perspektívái nem vonzók.

évekig egy szerepben tengetni a napokat kétoldalú: jó, mert elhivatottságot, kitartást sugall indirekt. rossz, mert ennek hasznosulási körén kívül bármilyen élethelyzetben automatikusan – indirekt árukapcsolás analógiájával – ott pislákol másokban, vagy szóbahozva sztereotíp képek társulnak mellé, melyek általánosítással operálva hamisíthatják a valódi képet, és olyan készre szabott fiókba emelnek be tudtom nélkül láthatatlan erők, melybe nem passzolok. vagy idővel meggyőzőm (átverem?) magam, hogy jó ez, vagy kitolom, és legalább nyitva hagyom, és nézelődök érdeklődéssel minden irányba.