amikor egy pohár hideg vízbe beleesik egy csepp forró víz, elhanyagolhatóan csekély idő elteltével azonos hőmérsékletűként egyesül a masszával. ha több cseppet, vagy a nyugvó víztömeg teljességével arányos mennyiségű forró vizet töltenek rá, megmozdul a pohár hőmérséklete.

bekerültem különböző embercsoportokba – osztály-, csoport-, sport-, utas-, munkatársak, barátok, ismerősök, tüntetők, járókelők – ahol egyéni tulajdonságok minősítése és nevesítése nélkül létezett (kialakult? kialakították?) egy kollektív atmoszféra – hívjuk hozzáállásnak, morálnak, mentalitásnak, agilitásnak (bénultságnak). megnyerjük a versenyt, vagy elmegyünk mert kell? nagy számok törvénye alapján mindig széles spektrumon mozognak az egyes tagok: a túlzottan innovatív, vad, hajmeresztő dolgokat teljesítő; vagy a hasát vakaró, mások hátán (ha már odatette valaki előtte a létrát) felmászó, elsőszámú notórius panaszkodó; vagy az igavonó állat, aki húzza az egész kócerájt bivalyként; vagy a csendes, meghúzódó megalkuvó; vagy a besúgó, aki mindenki mást figyel, tevékenysége alibi (hogy kinek jelent, azt korszaka/rendszere/ideológiája/társaság alapiránya válogatja). ezek tetszőleges elegyítése ugyanúgy élő és érvényes. a soha, senki által nem mért sem megállapított átlagot nagyon alulról súrolók, vagy az ellenkező előjelben, felfelé túlzottan kilógók esetén egyöntetűen merül fel a dilemma (=/= tudatosításra kerül): szoksz vagy szöksz?

a magas kvalitásnak az alacsonyabb átlaghoz szokni degradálás. szelleme erodálódik, porlik, rosszabb esetben lelke lassú, penészrágta rothadásnak indul. ezernyi apró kéz rángatja lefelé az oromról, jer közénk furcsa lény! az alacsonyabb kvalitás – amennyiben harcos – felfelé törekszik minden lehetséges módon, hogy jobb képességeket szerezzen, tanuljon, fejlődjön. más esetben csak létezik (túlél), rosszabb esetben egyike azon ezer kezeknek, aki az átlag felettieket lerángatja a dagonyába és megforgatja a bélsárban – léte ennyi és nem több, minden más csak fényvisszaverődés.

mindig a sár diadalmaskodik, alacsonyszintre törekvés zajlik, lehúznak a mélybe, mert a mély mindig olyan arcát illetve manifesztumát sugallja a magasentitás felé, mely számára vonzó: akár megfogalmazható, akár nem a vonzalom tárgya.

és mi van, amikor nincs differencia korbácsolta hajtóerő? semmi. agónia. unalom. egyhangúság. változatlanság. állóvíz. élettelen.

amíg újra nem lesz különbség kovácsolta hajtóerő.