hogyan mondanád egyszóval azon jelenséget, amikor a gondolat és szó együttese transzponál tettbe?

tolulnak a gondolatok folyamai, sodródom velük, felkapnak és megráznak-felvidítanak-kiráznak-eufóriába visznek, egy ponton viszont úgy döntöm, kiúszom a partra és onnan szemlélem szüntelen hullámzásuk. vagy elcsípek egy felmerülő ötletet közülük, és megvalósítom? jön egy gondolat a kezdetről, leülök megírni csobogását, adok-e neki teret?

maga a ‘kezdet’ fogalma végtelen fraktálként bontható újabb és újabb részekre, de felmerül, hogy az időbeli meghatározása kétségesen lehetséges. a döntés, hogy megmozdítom az izmom? az izom megmoccanása? az első hang formálása? levegő beszívása a hang kiadáshoz? belső érzetek figyelése? hol a most figyelem: kint vagy bent?

kezdet, amint megfogom a ceruzát; amint elkezdek gépelni; amint kinyitom az ajtót. kezdet a távozás, kezdet az érkezés. kezdet egy mosoly, kezdet egy halál. kezdet kimondani, kezdet hallgatni. kezdet nézni, kezdet látni. kezdet érteni, kezdet érezni. kezdet figyelni, kezdet abbahagyni. kezdet minden, kezdet semmi.