szocialista mammutvállalat benyomását korunkban is áporodott szagként, helyiségenként-részenként-egyénenként árasztó nagyvállalat egyik irodaépületének földszintjén állok a büfé előtt. pár perc rendezgetés és pakolás után odajön megkérdezni a hölgy, mit kérek.

– egy hosszúkávét tejjel.

odamegy a géphez, benyomja a gombot, kakofon recsegéssel lesz aprólék néhány száz kávébab. visszajön közben.

– négyszázhúsz lesz.

– kártyával fizetek.

– azt nem lehet ezer forint alatt, és nem sokára zárunk.

– tessék?

– már kikapcsoltam a terminált.

röhögni kezdek, néhány rekeszizom-rándulást követően abbahagyom. nézek rá, bele az arcába. néz vissza.

– és ajánl valamilyen megoldást a helyzetre? nincsen készpénzem.

– meghívlak egy kávéra.

– köszönöm!