pár hete kézhez vettem egy levelet, melyben egy pénzintézet tíz évre visszamenőleges tartozást követel tőlem. tárgy: ‘korai lakossági behajtás’, aztán még hosszasan taglalják a semmit és viszonylag kedvesek (egy elgépelés akadt három oldalon), noha a releváns dologról (mi a vélt tartozás indoklása, háttére, alapja, a rászámolt késedelmi kamat számítási alapja) nem esett szó. ezeket ilyenkor nem nekem kell tizenhét különböző oldalon összeolvasnom, és kikeresnem régi irataink közt (ha még megvan) – “Ügyfél-elégedettségi technikák – 1. lecke” – hanem te alátámasztod.

itt arra gondolok, hogy ha követelek tőled 100 Ft-ot, egyrészt az ártatlanság vélelméből indulok, és alaposan informállak, emlékeztetlek, hogy miben állapodtunk meg korábban, mit vállaltam, mit vállaltál, mi változott. elédbe megyek bizonyításommal. ja, és előbb szólok, mintsem követelek.

ezzel a pénzintézettel tíz éve – körülbelül a vélt tartozás kezdeti dátumakor – megszüntettem egyetértésben, fennálló tartozást ellentételezve minden viszonyomat. ezért vontam fel szemöldököm a fejlécen látható cégnév, majd a levél tárgyát elolvasva. ezek be vannak baszva?

körbekérdeztem, tanácstalanságot, vagy semmit kaptam vissza. bementem egy közeli fiókba. asztalnál fogadtak egy percen belül. vázoltam az alkalmazottnak röviden a tényállást. elkérte személyit, lakcímet (utóbbit meg se nézte). kicsit klimpírozott (mint most én). jelezte találatát, majd alátámasztotta, hogy tudomása szerint a vélelmezés téves, nincs fennálló tartozásom (mivel tíz éve nincs számlám). bocsánatot és türelmet kért, majd elviharzott az asztaltól (visszatérő jelenség?). percekig távol volt egy hátsó irodában. visszajött. vélhetően téves, írnom kell egy levelet ide és ide, és akkor törlik.

itt elpukkant egy lufi a fejemben.

Nézze, ártatlanság vélelme él, és értetlenül állok itt, hogy nekem kell utánajárnom személyes jelenléttel az Önök intézete által vétett hibának, melynek rám nézve anyagi vonzata van kilátásba helyezve. Tisztában vagyok vele, hogy emberek működtetik cégüket, jómagam mindennap tévedek, és utána vállalom annak a konzekvenciáit, és törekszem a sérelmest megérteni, minden lehetséges módon támogatni, segíteni, extra tennivalóját átvállalni, anullálni.

tisztelettel végighallgatott, majd jelezte, hogy sajnos nem tud itt és most ennek a végére pontot tenni, mert nincs felelős döntéshozó jelen, aki ebben aláírhat. feladhat belsőleg egy levelet, de nem gondolja, hogy az gyorsabb, mintha én írok (munkakerülés szofisztikált esete?).

megköszöntem iránymutatását, és távoztam.

megírtam levelem a központi címre. ha valamitől fázom, az pont ez: fontos témában (kinek is az?) egy olyan címre írni, ahol vélhetően napi ezer másik levél landol. informáltam a tényállásról (lezárt ügyviszony, szerződésszám, követelés pongyolasága, pontatlansága), majd kértem minden személyes adatom törlését rendszereik összességéből, valamint a felületet és lehetőséget, ahol panasszal élhetek a tevékenységük kapcsán.

ilyenekkel töltöm életidőmet itt, 2026-ban. ahelyett, hogy tavasz hírnökeinek dalolását hallgatnám a parkban.