-
szavak
utolsó szavai csengtek fülében hetek óta. képzeletbeli fülbevalóként csüngtek fülein és kúsztak be időről-időre újra, kellemes megelégedésére. mondhattam volna többet, mondhattam volna mást, de ezt mondtam és jól. aztán felmerült benne, hogy egy wc papír gurigára rányomtatja szavait, hogy aztán kitörölhesse vele. mert mind egyszálig elszáll, és amúgy tök mindegy.
-
nap nap után
tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás; tagadás, düh, alkudozás, bánat, elfogadás;…
-
nemremény
hegy hasadékában lassan lecsurgó izzó kátrány, a nehézségi erőtér vonzásában csökken a fény,s egyre hűl ahogy halad befelé. ellent mondva a Föld törvényszerűségének,a középpont fele haladva a magma hűl,végül megdermed, s nem mozdul többé. dideregve reméli a reménytelent,hogy hevítené a hegy újra föl,és hiszi, hogy attól majd minden jobb lesz. vacog, reszket, remeg, virnyákol, türelmetlen,…
-
több
miért kell ~ mindig? mi indukálja, hogy a ~ joBB, teljeseBB, szeBB, finomaBB, érzékiBB, emelkedeteBB, ? hogy feledésbe merül, milyen volt a kevesebb. milyen volt, amikor ennyi sem volt, így sem volt, és egyáltalán, nem is volt. ahhoz képest most végtelenszer ~. előrehaladni = ~letet létrehozni, termelni, alkotni, növekedni? hogy’ van az, hogy a növények…
-
búcsú
köznapi, gyakori, általános…most gyakorlat. utólag sosem érzem kielégítőnek búcsúzásaim manifesztálódását. utóbbi évben fejlődő tendencia jegyezhető fel, de a negatív mindig jobban megmarad. élőben már fél lábbal a kintben vagyok, a következő (utáni) lépés jár a fejemben, holott még el sem ~ztam. esete-embere válogatja, hogy mi az adekvát formája (fejemben), de egy rég látott baráttal kiadós…
-
senyvedés
szenvedek, tehát vagyok,élek napról-napra,s hiányod hordoztaamorf alakzatot befoltozni,ami épp kezem ügyébe akad:szubsztanciák hordozta apró örömökkelés pótcselekvésekkel kitöltve a hiátust. oly’ reménytelen kísérlet,hogy kacagok magamon,hisz’ ezt az űrt fedni te vagy képes,de rendíthetetlenül varrom összeaz órák-napok alatt elbomló foltokat,melyek egésszé képeznek. szenvedek, tehát vagyok,nyomaszt a létem,szorongat a lélegzetvételem,mert mindez a sóvárgásoly’ hasztalan és értelmetlen.hogy bőrömön érzem…
-
hiányzik?
gondolj arra, hogy: minél jobban vágysz rá, annál messzebb kerül tőled, ezt az űrt te képzed. a beteljesülés nem elégít ki sem tesz boldoggá. a mi lenne, ha… & mi lett volna, ha… nem most van = nincs. x
-
élet háromszög
meggyűrűzte tubicáját; összejöttek; együtt vannak; járnak; jön a gyerek; összeköltöztek; házat vettek; lakberendeznek; nyaralnak…blablabla. mintha a pandémiát követően még jobban belehúzott volna mindenki, vagy csak ebben a korosztályban mozgok, ahol ez dívik. choose a life! magánélet / \ / \ / \ karrier — — — párkapcsolat egyet tökélyre lehet csiszolni, és legfeljebb kettőt lehet…
-
ipari társkeresés
regisztráltam két online társkereső oldalra. teljes profil kitöltése, magamról massza, hitelesítés, hat fotó, majd a “Kit keresel” rovatnál mindössze egy korintervallumot adtam meg. benyomások a futószalagszerű ~ről, körülbelül ötszáz átlapozott, és négyszáz átböngészett profilt követően: ismerek pozitív kimenetelt, de rettentően reménytelennek hat. gyöngyöt a sárban, tűt a szénakazalban.
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Aroff 