Kategória: szövegelés
-
WA: Magukrahagyottak
“A valóság birodalma a szellem, a szellem ellentéte az anyag, és ezáltal az anyag ellentéte a valóságnak, tehát nem isteni, hanem emberi fogalom. Semmi sem halhatatlan, ami anyag, mivel az anyag időhöz kötött, mulandó tünemény, mely néha szép lehet ugyan és kedves, de nem egyéb, mint téves illúzió.”
-
dribli
első, mindent eldöntő és elsöprő szakítás. felismerés, hogy nem ez kell, nem így kell, nem így jó, nem ez minden, ez nem adhat mindent, és bár valaha része voltál és részeiből lettél, nem képezheti a szenzuális és szexuális jövőt, mert az természetellenes, visszaharapó kígyó a farkába. van más, aki átveszi részben szerepét, támaszát, vígaszt nyújt,…
-
szakkádok
pípí-pípí-pípí-pípí, és indul a cirkusz, ahh, csak még két perc és oké mehet, csak még kettő, még kettő, még kettő…ú már világosodik, menni kell, mit is kell vinnem, ja igen, ezt ide-azt oda-amazt nem-emezt igen. vajon válaszolt, megnézem, á, semmi. jajj, mikor jön a villamos, igen, hol van éppen, ahh, mennyi van most, ja, menni…
-
háttér
rendre becsapom magam. erre van szükségem (szükségem van erre?), ez kell nekem (kell ez nekem?), jobb lesz ez (lesz ez jobb?), meg tudom csinálni (meg kell csinálni?). érzékelem, felfogom, értelmezem a helyzetet, testes érzet formájában megszületik egy igen valóságos kép verbális- és testkommunikáció, valamint intuíció révén, melyre árnyalatonként egyre szürkébb, vastag ködfelhő ráül; alakja önbecsapást…
-
olcsó = drága?
az olcsóbb hosszabbtávon drágább. a leginkább energiatakarékos mosógép (‘A’ osztály) mintegy harmadával drágább, mint a ‘B’ energiahatékonyságú. ha ezt választom, most mélyebben kell a zsebembe nyúlnom, viszont tizenötéves életciklussal számolva az el nem fogyasztott villamosenergia révén bizonyosan megtérül e befektetés. azonos típusú, tervezett élettartama végét súroló használtautó hirdetések között böngészve a legolcsóbbat kiválasztom. most kevesebbet…
-
ez mi ez?
mint a teremtés csúcstermékének aposztrofált egyed, tudom, mi esik jól, mi nem esik jól – kevésbé szerencsés esetben akkor, amikor át- és megéltem egyszer. ínycsiklandó fagylalt csokiöntettel kétezer-ötszáz méteren egy hütte kiülő teraszán mínusz tizenötben nem kelt jóleső érzést jellemzően. egy behűtött sör tikkasztó nyári hőségben egy tópartján az árnyékban henyélve általában jól eső érzéssel…
-
akaratoskajóska
volt néhány év, amikor magam alatt voltam. nem két naphosszat, nem négy héthosszat, nem nyolc hónapot, hanem évekig. tendenciózusan szar volt a kedvem, utáltam a világot, szemfogammal metszettem volna el nyakát annak, aki a tömegközlekedésen hozzám ért szándékolatlanul a tömegben (kimerült egy fogszorított sziszegésben); túlesni akartam mindenen, megúszni minden csatát, és vártam, hogy az ölembe…
-
szégyen
bocsánat, hogy oda tettem a kezem. bocsánat, hogy odatettem magam. bocsánat, hogy megnyaltam a pultot. bocsánat, hogy ragaszkodtam. bocsánat, hogy nem csináltam. bocsánat, hogy nem lettem első. bocsánat, hogy kíváncsi voltam. bocsánat, hogy érdekel valami. bocsánat, mert valami. bocsánat, hogy az ajtóban találkoztunk éppen. bocsánat, hogy találkoztunk. bocsánat, hogy úgy néztem rád. bocsánat, hogy rád…
-
MH: Megsemmisülni
„[…] Az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy már gyerekkoromban észrevettem, hogy a társadalom nem tud mit kezdeni az öregedéssel; és hogy ez egy súlyos probléma, amely társadalmi méretű önpusztításhoz vezethet. Talán azért figyeltem fel erre, mert a nagyszüleim neveltek fel, igen, ez valószínű. De, gondolom, maga is elismeri, hogy kollektíve bajunk van az öregekkel…Az eutanázia az…
Aroff 