Címke: velem
-
sérülés
legnagyobb fájdalmat a legkisebb, szinte láthatatlan sebek keltik. tapasztaltnak hiszem magam, és az amúgy kiszáradt (tehát rugalmasságát vesztett) bőrömre nem húzok kesztyűt, kijelentvén, majd figyelek. de a munka folyamataiban olyan egészen apró jelzéseket, mint egy papírív élének vágása, vagy egy más, hasonlóan vékony él elsuhanása érintve a bőröm nem kerül feldolgozásra. nem így az utóhatása:…
-
bizalom
a negyedk körre ülök be. már rutinosan csavarom a hajam köré a kisebb törölközőt, míg a nagyobbat derekam köré feszesen, takarásában megválva a fürdőruhától. ide csak textilben lehet belépni. hosszas sor és keskeny bejárat, utolsóként lépek be. az alsó padon van csak hely, leülök másfél méterre a bejárattól. kihúzott háttal ülök és lassan lélegzem csukott…
-
ciklikusság fraktál
az elején fejjel előre rohanok, ha kell, ha nem. falnak megyek, lepattanok róla, nekimegyek újra. friss vagyok, hajt az újdonság dinamizmusa, erőmteljében, világmegváltó vehemenciával, kérlelhetetlen elszántsággal. nincs érzékelhető ellenállás, és égetve hajt a pokol pragmatikus tüze belülről, hogy menni kell újra és újra. a bokáig érő folyadékban könnyű vágtázni, és nagyokat (látványosakat) lehet esni, de…
-
kedvesem 2
a társamban olyan felemre vágyom, akivel megoszthatom örömem, bánatom, mérgem, terheim, szükségleteim, vágyaim, igényeim, érzéseim folyamatos váltakozását: a pillanatnyi állapotom. teret hagyok magam mellett és körül, melybe bejöhet, de ha úgy kívánom vagy szeretné, kimegy. ha kíváncsi, eggyel beljebb lép. ha épp magával van feladata, egyet visszalép. hasonlóan fluktuál a tér és határaim: kerülj beljebb,…
-
~ ősz ~
korai szomor sötét,csak világító Nap,csípős hajnal-este,esőfelhők lőrésein át. enyhe naivitásban ért a több száz mázsaként rám szakadó elmúlás. szeptember végéig kitartott a hő, majd hirtelen hű! s ahogy összeroskad magába a fehér törpe, úgy zuhantam önmagam fekete lyukába befelé. kapálózva elértem egy zsenge zöldhajtást a meredélyen, most legalább nem zuhanok. hogy ez időleges: bizonyos. hogy…
-
halál
az elmúlt hónapokban különféle érdekes jelekben vissza-visszatér. életkortól abszolút független valójában, hisz’ bármikor (most!) bekövetkezhet. de még mindig írom. beszélgettem valakivel, és egy rövid, pár soros tömör prózai-lírai alkotásra elsőre a nekrológ formátuma ugrott be. sorra álmodom, vagy fizikai síkon találkozom szándékolatlanul olyan emberekkel, akiket régen láttam, és ébredéskor az a gondolat villan fel elsők…
-
teli puffer
roppant szórakoztató, amikor elérek egy-egy képességem határára. ez a határátlépést követően – megtörténés pillanatában – kevésbé mulatságos, hiszen mint esetleges újszerű tapasztalás, beindít egy sor másik alrendszert (itt a belső hangtól kezdve az értelmezési, majd lekezelési és kikommunikáláson keresztül sok minden értendő), de az csak megszentelt pillanatban történik, hogy párhuzamosan kívülről nézek rá magamra: jé,…
-
hülyék paradicsoma
vajon már a ~ban vagyok? meggyőződésem magamról, hogy átlagos intelligenciaszinttel rendelkezem, melyet a környezetem több alkalommal eddig átlag felettinek titulált: itt merül fel a relativitás, megélésemben a környezet átlaga került alacsonyabb intelligenciaszintre, és ezáltal kerültem egy felsőbb polcra. nem vagyok rest használni és edzésben tartani azt, amit kaptam: többnyelven gondolkodás, fordítások, számolások, rendszerszemlélet, releváns múltbeli…
-
pávatoll
egy éve indult. vettem egy szalmakalapot. önmagában egy olcsó, tömegtermeléssel létrehozott, karimájának szélessége a hengeres rész magasságával egyező. utóbbi alsó felén végigfutott gyárilag egy fekete, apró keresztbordákkal ellátott szalag. ettől első használat előtt felszabadítottam. kaptam egy lánytól egy madártollat. valami kis erdei jószágé lehetett, hat-hét centi hosszú, középszürke, és fehér körök vannak rajta helyenként. a…
-
szemlélődés
ma leültem egy félreeső helyre, ahol nem voltam közvetlenül egyetlen kolléga szeme előtt sem – ha szemfülesek voltak, észrevettek, de a többség csak bóklászott fel-alá, ahogy mindennap teszik, tették, tenni fogják. néztem őket. ahogy gondjaikkal terhelve vonszolja magát, vagy épp kaptat a lépcsőn, telefonál a kapuban, ugratják egymást, kávét szürcsöl, megvitatnak egy teendőt. s a…
Aroff 