Címke: velem
-
körforgásos háztartás
csekély alapterületű helyen élek. voltak alkalmak, helyzetek, mikor kétszer, háromszor nagyobb alapterületű helyen éltem. lényegtelen – noha kellemes a nagy tér és felület – végülis jellemzően egy-két négyzetméteren tengődik el az ember életének javarésze. olyan ez, mint az autóknál a sebességváltó: teljes működési ciklust vizsgálva az 1-es fokozatban eltöltött időtartam elenyészően csekély – hisz mennyit…
-
háttér
rendre becsapom magam. erre van szükségem (szükségem van erre?), ez kell nekem (kell ez nekem?), jobb lesz ez (lesz ez jobb?), meg tudom csinálni (meg kell csinálni?). érzékelem, felfogom, értelmezem a helyzetet, testes érzet formájában megszületik egy igen valóságos kép verbális- és testkommunikáció, valamint intuíció révén, melyre árnyalatonként egyre szürkébb, vastag ködfelhő ráül; alakja önbecsapást…
-
akaratoskajóska
volt néhány év, amikor magam alatt voltam. nem két naphosszat, nem négy héthosszat, nem nyolc hónapot, hanem évekig. tendenciózusan szar volt a kedvem, utáltam a világot, szemfogammal metszettem volna el nyakát annak, aki a tömegközlekedésen hozzám ért szándékolatlanul a tömegben (kimerült egy fogszorított sziszegésben); túlesni akartam mindenen, megúszni minden csatát, és vártam, hogy az ölembe…
-
irreleváns
immÁron három éve ugyanazt a félcipőt vásárolom meg tavasszal. fekete szövet, fekete varrás, fekete gumitalp, fekete fűző, feketére fújt fűzőkarikák, észrevehetetlenül elhelyezett márkajelzés fekete hímzéssel. ára vajmi keveset emelkedett, az éves infláció köröket ver rá. tartóssága hozzávetőlegesen egyezik a háromszoros vételÁron kínált, felfuttatott nevek logóival ellátott surranókhoz. esőállóságból és hidegvédelemből elégtelen, késő tavasztól kora őszig…
-
hogy vagy?
a vágyak elektromosan és mechanikusan rázós villamosán ülök, mely a semmiből a semmibe tart. leszállási szándékomat lépten-nyomon jelzem, ezt senki nem veszi komolyan; olykor megáll egy-egy rövid ideig, kinyitja legtávolabbi ajtaját, hogy mire odaérjek, bezárja, robog tovább, fenntartva a látszatát, hogy a helyváltoztatás okkal történik. egyedül vagyok az ötvenméteres szerelvényen, olykor egy másik embernek sikerül…
-
mikrofun
vannak a speciálisan életszerűtlen és messzemenőkig lekorlátozó helyzetek, amikor mozdulni nem szabad, szólalni nem érdemes, így marad a gondolatokkal kavargás; repülőgép leszállása. a diszkontrepülés érájában tett útjaim során a leszállás előtti levegőben töltött félpercben két apró játékkal szórakoztatom magam. egyik a süllyedés sebességét és a földfelszín közti távolságot becsülve visszaszámlálás harminctól a földetérésig, másodperc ütemben.…
-
| lezárás |
mondatközben vessző, a végén kampós-, vonalas-, vagy csak egy pont. legyen szempillantás, találkozó, nap, év, élet, kezdete van és vége. ősi, alapvető kielégülés a bevégződés, melyről ösztönös belső érzés – visszaigazolás – állítja ki az elismervényt. ez így értelmetlen – tehát racionális alapra helyezve az eseményeket reméljük, bízzuk, és éhezzük a befejezést mikro- és makroszinten…
-
grounding
Maslow-piramis felső, élmény & szórakozás érájából néhány óra elteltével jóval lentebbi lépcsőfokon találta magát kvázi-paralizálva és tette fel az egyértelmű kérdést: ez mégis mi a picsa? mit csináltam tegnap, hol jártam? meghúztam egy izmot vagy izomcsoportot? nem melegítettem terhelés előtt? túlterheltem? hideg érte? mindet nemleges válasz követte. melegítéssel fokozta, így az együltőhelyre kényszerített gondolkodás négykézláb…
-
bioszingularitás
menetel bele a napok rendre nagyobb részébe a technológia, beleszületnek generációk, életük alatt továbbfejlődik, normalitás lesz, hogy a következő utáni születését követően kap egy injekciót, benne mindennel: bankszámlával, társadalombiztosítással, vétkeivel, egészségügyi adataival, oktatási és képzettségi információkkal. egyik nagyanyámnak nem élte meg az okostelefont, másiknak vízválasztó volt: a nyomógombos igen, az érintőkijelzős nem. nagyapám nyolcvanévesen laptopot…
-
élőhalott
születése óta halott volt. erre már korai életszakaszában felfigyelt – érzett némi anomáliát a létezés abszurditásában – teljes bizonyosságot sosem tudott szerezni a vélt tényről, hisz’ halott volt. rendszeresen csipdeste magát a játékvasút törpefeszültségével, merészebb napokon nyalogatta a vágányokat. cseperedvén három bizsergette meg a hálózati feszültség, igaz, csak egy röpke pillanásig. egy vasárnapi ebéd készítése…
Aroff 