külvárosi, kevésbé forgalmas csomópont, esti órák. állok az egyik átkelőhely sarkán, szemközt közeledik egy szedett-vetett, tántorgó, borgőzösen dalolászó-kurjongató, nálam egy fejjel alacsonyabb nő. átjön az úttesten, egyenesen felém. megáll előttem félméterre mozdulatlanul és a szemembe mered. farkasszemet nézünk hosszú másodpercekig, majd visszafogottan, amolyan nakivelemitszeretnél biccentek, s hozzáteszem:

én itt jót állok magamért!

mered tovább rám, majd:

and for why?

for nothing!

***