egy átlagos nap a paradicsomban, mikoris egy ponton fellegek gyűlnek a tudat és értelem derűs égboltjára. jótékonyan takarják el azt a hiányt, amely megfoghatatlan, leírhatatlan, körülhatárolhatatlan; hisz’ nem történt semmi megfogható, leírható, körülhatárolható. ellenben a kémia varázslatos világában, melyben valami felborult; minek eddig értelme volt és hajtóerőként mozgatta a bonyolult és összetett organizmust, most csak lágyszárú indaként agilisan tekeredik a gazdatest köré és tartja vissza. sok hűhó semmiért, ha valaminek még csak fikarcnyi értelme lenne, vagy legalább valami lenne…de sosem volt semmi, csak végtelen űr, mindig is így volt. úr az űrben a zűrben.